A Műemlékvédelem megújítása 2026 című műhelybeszélgetés-sorozat első alkalmára június 4-én csütörtökön került sor, Műemléki hatóság, mint a szakmai támogatás eszköze? címmel.
Zelenyánszki Éva jogász, a fővárosi kormányhivatal tisztviselője a műemléki hatósági – jelenleg kormányhivatali és minisztériumi – munka jogszabályi kereteit és fő területeit mutatta be. Kitért arra, hogy egyes feladatoknak, így az elővásárlásnak nem a hatóságnál, hanem a minisztériumnál lenne a helye, ugyanakkor például a nyilvántartás szakmailag jelenleg nem megfelelő helyen van a minisztériumi szinten. Bemutatta a „nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások” súlyos problémáit, jelezve, hogy a jogintézmény megszüntetendő. Ismertette a TAO kedvezményekhez kapcsolódó igazolások ügykörét, és azok szakmai problémáit is.
Veöreös András soproni műemléki felügyelő, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnöke a jelenlegi hatósági rendszer egyik fő problémájaként azt nevezte, hogy a kormányhivatali rendszer vezető szintjein olyanok foglalnak helyet, akik egyáltalán nem értenek a műemlékekhez, és nem is érdekli őket, hogy mit jelent a műemlékvédelem. Hangsúlyozta, nagyon nehéz megértetni, hogy a műemléki ügyek ügyfeleivel, a tulajdonosokkal, építtetőkkel való kapcsolat legfontosabb része nem hatósági munka, hanem egyeztetés lenne, hogy a szorosan vett hatósági döntés már kölcsönös konszenzus eredménye legyen. Nagyon fontos lenne amiatt, hogy a szakmai vezetők is a műemlékvédelem elhivatott művelői legyenek. Az intézményi keretekkel kapcsolatban hangsúlyozta a műemléki tervtanács, a központi feladatellátás és a vertikális, emellett a horizontális szakmai kapcsolatok fontosságát.
Bugár-Mészáros Károly hozzászólásában jelezte, hogy a műemlékek népességarányos számai alapján Magyarország el van maradva az értékes épületek műemléki védésében.
Lővei Pál hozzászólásában a műemléki kategóriák, bírságkategóriák létrehozásának körülményeire utalt vissza, megjegyezve, nem bizonyult be, hogy a különbségtételnek a gyakorlatban valódi jelentősége lett volna.
Varga Piroska építész, műemlékvédelmi szakmérnök a hatósági engedélyezési munkával kapcsolatban azt jelezte, nem életszerű, hogy minden beadványhoz egyforma részletességű építéstörténeti adatgyűjtésre (építéstörténeti tudományos dokumentáció) legyen szükség, és a bajorországi műemlékvédelem fokozatokat lehetővé tevő gyakorlataira utalt.
Kolláth Mária építész, korábbi műemlékvédelmi felügyelő prezentációjában a mentori szemléletű – ideális – felügyelet jellemzőiről beszélt. A bürokráciacsökkentés sikeresen tette életszerűtlenül bürokratikussá az eljárásokat. Ú is megjegyezte, hogy az eljárásokat az építéstörténeti kutatásnak néhol egyszerűbb tartalmúnak kellene lennie, más esetekben viszont fontos lenne, hogy a restaurátori kutatás is tudjon haladni még a tervengedélyezés előtt. (Megjegyzés: a szakmagyakorlási rendelet most is támogatja a kutatási dokumentáció feladathoz igazítását, mégpedig mind az építéstörténeti tudományos dokumentáció, mind a tervdokumentáció tartalmának kapcsán: a dokumentációt a műemlék „tervezett tevékenységgel érintett részére” kell elkészíteni, és a tervdokumentáció mellékleteit „a terv nagyságától és jellegétől függően, megfelelő részletezettséggel” kell kidolgozni.)
Olyan első, gyorsan kiadható „alapengedély” lehetőségét javasolta, amely a szükséges műemlékvédelmi szakmai kereteket határozza meg. Ilyen, egyeztetést rögzítő előzetes állásfoglalás több ország műemlékvédelmi gyakorlatának része. Hangsúlyozta, hogy a felügyeletnek a műemlékvédelmet képviselő többi szereplővel, szakértőkkel együtt a kivitelezés során is jelen kell lennie, és kísérnie a megvalósítás folyamatát. Áttekintésében részletesen bemutatta a mentori műemlékfelügyelet kritériumait.
Bátonyi Péter hozzászólásában az eljárások elindítása kapcsán felvetette, hogy a folyamat elején elkészítendő értékleltár és annak javaslatai mintegy kötelező okiratként tölthetnének be szerepet a tervezési folyamatra nézve.
Haris Andrea ezzel szemben a felügyelővel való találkozást és egyeztetést tartaná fontosnak minden beavatkozás tervezésének kezdeteként.
Sándor Judit építész az anyagi támogatások elengedhetetlen fontosságára hívta fel a figyelmet, a brit Lottery Heritage Fund példájával.
Makai István építész, a minisztérium korábbi munkatársa javaslatait, gondolatait írásban is összefoglalta és átadta, melyet itt elérhetővé tettünk. Kifejezte, hogy az új közigazgatás kialakításában a műemlékvédelmi szakterület képviselőinek részt kell venni. Felvetette az egységes műemlékvédelmi intézmény továbbra is elsőfokú építési hatóság lehetne műemlékek esetén, akár külön építési ügyintézők alkalmazása által is. A szakértői-építéstörténeti munkák kapcsán jelezte, problémás, ha a felügyelő nem meri kritikával is szemlélni, illetve érdemben kritizálni a szakértői véleményeket.
Eleőd Ákos építész arra hívta fel a figyelmet, hogy a műemlékügy segítői és hátráltatói között egyaránt voltak műemlékes szakemberek és építészek is az elmúlt korszakban, és a szakmák szembeállítása helyett a közös célokra kellene jobban odafigyelni.
Sarkadi Márton építész, műemlékvédelmi szakember prezentációjában a korábbi – 2012 előtti – műemléki szervezet problematikájából indult ki, úgy vélte, az akkori regionális rendszerben a régiók egyre kevésbő támaszkodtak a központra, erősödtek, de ezáltal a műemlékvédelem inkább gyengült. Arra hívta fel a figyelmet, az új rendszer megalakulása kapcsán szükséges, hogy távolabbról ránézve a helyzetre, eldöntsük, milyen alapfeltételek mellett, milyen körülmények között tud jól működni ez a tevékenység. Amellett érvelt, hogy a konszenzust és közös döntést igénylő kétszintes struktúrának vannak jó látható előnyei, és erre a németországi, brandenburgi hivatal konkrét példáját mutatta be (Megjegyzés: kétszintű műemléki döntési rendszer működik Németország mellett Szlovákiában, Ausztriában, Olaszországban, Lengyelországban és más európai országokban is.)
Klaniczay Péter hozzászólásában az építéshatósági rendszer jelenleg még bizonytalan helyzetére utalt, és kétségének adott hangot aziránt, hogy kellő kapacitás jöhet-e létre az építéshatóságoknál ahhoz, hogy a műemlékvédelemben közreműködjenek.
Váli Zsuzsanna restaurátor írott formában foglalta össze és juttatta el a szervezőkhöz javaslatait munkaanyagként A műemléki hatóság intézményi elhelyezése címmel, amelyet itt elérhetővé tettünk. Fontos gondolat, hogy azt javasolja a műemlékvédelmi rendszer megtervezéséhez fel kell tenni magunknak egy sor kérdést arra vonatkozóan, mit várunk el a rendszertől, és e kérdéseket témakörökre csoportosítva fel is sorolja. Hangsúlyozza, hogy az intézménynek kötelező hatályú döntési jogkört kell adni, akár első fokú, akár szakhatósági szerepben. Következtetéseiben feltétlenül központi és területi egységek két szintjét tartja a feladatellátás feltételének, amelyeknek azonban egyazon intézmény részének kell lenniük. A hatóságnak párhuzamosan kell képesnek lennie közel azonos súllyal szabályozó és támogató feladatkört ellátnia.
A műhelybeszélgetésről a FUGA Budapesti Építészeti Központ felvételt készített, amely elérhető a FUGA Youtube csatornáján.
Rácz Miklós