Közösségi anyagi felelősségvállalás a műemlékvédelem terén: A legszükségesebb intézkedések
ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület – Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete – Magyar Restaurátorok Egyesülete
2026. július 6.
A
műemlékvédelem társadalmi felelősség. Jó gyakorlata szemléletet, kötődést,
szakértelmet és kiszámítható erőforrásokat igényel. Az anyagi támogatások
rendszere és elérhetősége megmutatja, hogy a társadalom, a közösségek és a
tulajdonosok milyen mértékben vállalnak közös felelősséget az épített örökség
megőrzéséért.
Az
erőforrások közvetlen és közvetett formában is megjelenhetnek: pályázati
támogatásként, adókedvezményként, kedvezményes hitelként, szakmai segítségként
vagy szabályozási könnyítésként.
A közösségi
felelősségvállalás megelőzi a beavatkozási elvek, az intézményi szervezet és a
társadalmi szemléletformálás kérdéseit. Ezek csak akkor működhetnek
megfelelően, ha világos, hogy a műemlékvédelem nem pusztán tulajdonosi
kötelezettség, hanem közös társadalmi érdek.
A hazai
műemlékvédelem egyik legsúlyosabb hiányossága, hogy a műemlékek tulajdonosai és
használói számára a műemlékek közérdekből elvárt méltó megőrzéséhez és
fenntartásához, a műemléki többletköltséghez nem biztosít megfelelő anyagi
támogatást vagy kedvezményt.
Jelen
javaslatunk a nem állami kezelésű műemlékek támogatási igényére terjed ki.
Az
egyházaknak adott direkt támogatások felhasználása során - amelyekre az írás
alátámasztó adatai között utalunk - a tapasztalatok szerint a műemlékvédelmi
szempontok háttérbe szorultak, sőt, egyes esetekben kár keletkezett a műemléki
értékekben, ezért az elmúlt években folytatott gyakorlatot nem célszerű
folytatni. Eltérő sajátosságaiknál fogva az egyházi tulajdonban levő
műemlékekre az alábbi javaslatokat részletező, külön szabályok megfogalmazása
indokolt.
1. Európai országok bevált gyakorlatának megfelelő
keretösszegű általános, nyílt pályázatos támogatási program
A
műemlékvédelmünk támogatási hiányosságai között kiemelkedik, hogy a műemlékek
használói és tulajdonosai számára nem áll rendelkezésre általánosan,
rendszeresen és kiszámítható módon pályázható támogatási rendszer.
Jelenleg
ebbe a körbe főként a Nemzeti Kulturális Alap műemlékfelújítási pályázatai,
valamint a Népi Építészeti Program műemlékekre jutó forrásai tartoznak. Ezek
együtt évente körülbelül 200–400 millió Ft, azaz 0,5–1 millió euró nagyságrendű
támogatást jelentenek. Ez a mintegy 15 ezer műemlékből évente hozzávetőlegesen
60–100 emlék megőrzéséhez tud hozzájárulni.
E számok
európai összehasonlításban rendkívül alacsonyak. (Melléklet 1. és 2. ábra.)
A közösségi
anyagi felelősségvállalásnak ki kell terjednie a műemléki kötöttségekből fakadó
többletköltségekre. Ezek reális megállapításához szakmai és gazdasági
számításokra van szükség.
A közpénzből
megvalósított támogatások fő követelményei:
- Arányosság: a
beavatkozás mértéke a valós helyi szükségletekhez igazodjon, és csak a
szükséges mértékű legyen.
- Szakértelem
és tapasztalat: biztosítani kell a megfelelő kutatói, tervezői,
restaurátori és kivitelezői feltételeket. A táj és a hely szellemének és
történetiségének védelme alapvető.
- Fenntarthatóság: a
támogatás segítse az eredeti funkció megtartását vagy a hosszú távon
fenntartható, közösségi érdekű használatot.
- Jó
irányítás: a támogatási rendszer legyen átlátható,
ellenőrizhető és szakmailag megalapozott, biztosítson egyenlő hozzáférést.
Fontos kiemelni:
A műemlékek fenntartóinak és tulajdonosainak támogatása a közösségi anyagi
felelősségvállalás egyik legfontosabb formája. Ez támogatással és
adókedvezménnyel egyaránt megvalósulhat.
A pályázati
támogatás előnye, hogy jobban érvényesíthetők benne a szakmai szempontok, a
valós szükségletek és a beavatkozások minősége. Az adókedvezmény előnye, hogy
egyszerűbb, kevesebb adminisztrációval jár, és szélesebb kör számára lehet
elérhető. A két eszköz egymást kiegészítve működhet hatékonyan.
Más európai
országok gyakorlatával összevetve Magyarországon a műemlékekre nyílt
pályázattal elérhető források indokolt éves összege a 10–20 milliárd Ft közötti
tartományban lenne. (Melléklet 3. ábra.)
A
támogatásoknak nemcsak a kivitelezésre, hanem az előkészítő munkákra is ki kell
terjedniük, kétlépcsős rendszerben: első lépcsőben vizsgálatokra, felmérésekre,
kutatásra és tervezésre lehessen támogatást kérni. A megvalósítás második
lépcsőben, az előkészítés elfogadott eredményeire építve támogatható.
A jókarbantartási
támogatások feltétele lehet például jókarbantartási program készítése és
végrehajtása.
Ugyanakkor
számolni kell azzal is, hogy nem mindig a legértékesebb, legveszélyeztetettebb
műemlékek tulajdonosai pályáznak támogatásra. Ezért más, párhuzamosan létező
támogatási módokat is szükséges kidolgozni.
2. Műemléki Alap létrehozása
A pályázatos
és közvetlen támogatások forrását egy elkülönülő Műemléki Alap tudná hatékonyan
szolgálni, megfelelő szakterületi kontrollt és támogatást nyújtva. Külföldi jól
működő példák is alátámasztják ezt a megoldást.
Ausztriában
az 1923-as műemléki törvény hozta létre a műemléki alapot, a Denkmalfonds
intézményét. Központi műemlékvédelmi alap működik pl. Lengyelországban,
Szlovákiában, Norvégiában is. Magyarországon hasonló alap a szakterületi igény
ellenére eddig nem jött létre, bár az országos műemléki intézmény a 2000-es
évekig rendelkezett éves támogatási, illetve többletköltség-kerettel.
A
Denkmalfonds és más európai országok állami vagy nem állami műemléki
alapítványai adókedvezményekkel ösztönzött közhasznú adományokat is
gyűjthetnek, valamint nyilvános adománygyűjtő kampányokat szerveznek. (Melléklet
4. ábra.) Nyugat-Európában ugyanakkor nagy, állami, vagy magánalapítású
műemléki alapítványok az állami támogatások mellett, azt kiegészítve működnek.
Magyarországon
elsőként a Denkmalfondshoz hasonló, külön műemléki alap létrehozására van
szükség, amelyből a műemléki intézmény működtetheti a támogatási pályázati
programot, a veszélyeztetett műemlékek közvetlen támogatását és más, célzott
értékmegőrzési programokat. De forrása lehet a különböző műemléki értékfeltáró
programoknak (pl. tudományos kutatás, inventarizáció, topográfia) és egyéb szemléletformáló,
társadalmi tudatosságot fejlesztő céloknak (pl. ismeretterjesztés, szakmai
programok).
Az alap
bevételei több forrásból származhatnának: a célzott költségvetési forrás
mellett szerencsejátékok adójából, a műemléki bírságok visszaforgatásából, közhasznú
adományokból, célzott felajánlásokból és SZJA 1%-ból.
3. Műemlékekre és műemléki helyszínekre hatással lévő
más pályázati programok műemlékvédelmi kezelése, szabályozása
Szükséges,
hogy ne szoruljanak ki a műemlékek az általános pályázatokból, másrészt az
általános pályázatok ne legyenek a műemlékek kárára.
Tekintettel
kell lenni arra, hogy műemléki védettségű építmények (de kertek, szobrok stb.
is) szinte bármilyen típusú ingatlanon előfordulhatnak, ezért számos ágazat
pályázata érintheti őket. De sok esetben a műemléktulajdonosok azért kerülnek
hátrányba, mert a pályázati feltételek nem veszik figyelembe a műemléki
kötöttségeket és többletköltségeket. Fontos, hogy a nem kifejezetten műemléki
célú programok előkészítése során már a programalkotás szakaszában
érvényesüljenek a műemlékvédelmi szempontok. Így elkerülhetők a későbbi
konfliktusok, többletköltségek és szakmai károk. Az elérendő cél az, hogy a
műemléki védettség ne jelentsen aránytalan mértékű gazdasági hátrányt a
tulajdonos számára.
A
műemlékvédelmi célú pályázatok, különösen az európai uniós támogatások esetében
az ICOMOS minőségi elveit legyen szükséges alkalmazni. Támogatást csak olyan
projektek kaphassanak, amelyek megfelelő előkészítési szakaszon mentek
keresztül, rendelkeznek a szükséges szakmai jóváhagyásokkal, és műemléki
szempontból megalapozottak.
Az
előkészítést a pályázatot megelőzően, vagy külön fázisban szükséges
finanszírozni, a programok utókövetése pedig a szakszerű fenntartás feltétele.
4. Közhasznú adományozást ösztönző adókedvezmények
visszaállítása – nem csak a műemlékvédelem terén
A közérdekű
adományozás ösztönzése a műemlékfenntartás (felújítás, állagmegóvás,
jókarbantartás) finanszírozásának és a társadalmi tudatosság kialakításának
fontos eszköze.
Számos
európai országban a magánszemélyek és a cégek számára is jelentős
adókedvezmények ösztönzik az adományozást. Ezek az évi adóalap meghatározott
százalékáig vehetők igénybe és egyes esetekben a következő adóévre is
átvihetők. (Melléklet 5. ábra.)
Magyarországon
a cégek esetében az adományozáshoz kapcsolódó kedvezmény az adó mértékének csak
ötöde vagy fele, magánszemélyek számára pedig 2008-ban megszűnt a közhasznú
adományozás kedvezménye.
Az egy
százalékos felajánlás fontos, de korlátozott eszköz, mivel évente csak egyszer
és csak egy kedvezményezett javára használható fel. Ezért indokolt lenne a
közhasznú adományozáshoz kapcsolódó adókedvezmények visszaállítása, nemcsak a
műemlékvédelem, hanem általában a közérdekű ügyek támogatása érdekében is.
5. Adókedvezmények műemléktulajdonosok számára
Az európai
országok döntő többsége alkalmaz valamilyen adókedvezményt a
műemléktulajdonosok számára, jellemzően személyi jövedelemadó- vagy
áfakedvezmény formájában. (Melléklet 6. ábra.)
Javasoljuk
az Európai Unió ÁFA irányelve szerinti, épületfelújításokra vonatkozó 5%-os ÁFA
hazai bevezetését. Ez segíthetné a műemléki felújításokat és általánosabban is
ösztönözné a meglévő, jelentős részben történeti épületállomány fenntartható
megújítását, ezzel a hagyományos épített környezet megőrzéséhez is nagyban
hozzájárulna.
Emellett a
kifejezetten magántulajdonosokat érintő adókedvezmény (SZJA) bevezetése is
indokolt, bár ez kisebb volumenű a többi támogatási formánál. Az adó jellegű
kedvezményeket célszerű fokozatosan kialakítani. A rendszer eredményességét
folyamatosan vizsgálni kell, és ennek alapján lehet továbbfejleszteni a
szakpolitikai eszközt.
6. Kamattámogatott hitelek műemlékfelújításokra
Ausztriában,
Németországban és Franciaországban állami bankokon keresztül elérhetők
kamattámogatott hitelek műemlékfelújításokra. Ezek különösen akkor jelentenek
segítséget, amikor a szükséges beavatkozás meghaladja a tulajdonos azonnali
pénzügyi lehetőségeit.
A
kamattámogatott hitel nem helyettesíti a vissza nem térítendő támogatásokat, de
fontos kiegészítő eszköz lehet. Segíti, hogy a tulajdonosok a szükséges
munkákat ne halasszák el, hanem tervezhető és kedvezőbb pénzügyi feltételek
mellett valósítsák meg.
Kamatmentes
kölcsönt nyújtó közösségi pénzalap, úgynevezett forgóalap létrehozása szintén megoldás
lehet. Ez egyszeri induló forrásból működne, amely a visszafizetett
kölcsönökből újabb támogatásokat tudna kihelyezni.
A
kamattámogatott hitelek és forgóalapok a pályázati támogatásokkal és
adókedvezményekkel együtt rugalmasabb, több lábon álló finanszírozási rendszert
teremthetnek.
7. A műemléki
társaságiadó-kedvezmények igénybevétele során érvényesüljenek a szakmai
feltételek
Indokolt, hogy a kedvezmény a
műemléki érték megőrzésére, helyreállítására és a műemléki kötöttségekkel járó
többletköltségekre legyen igénybe vehető, és fontos elérni, hogy semmiképpen ne
kapcsolódhasson össze műemlékrombolással, ennek érdekében a feltételeket
nyilvánosan szükséges tisztázni és érvényesíteni. A rendelkezés bevezetése,
2016 óta ez megoldatlan volt, rossz illetve visszaélésszerű gyakorlatok
alakultak ki.
A folyamatban levő kedvezmények
szakmai felülvizsgálata szükséges, és a jogosulatlan esetek visszavonása is
indokolható.
A műemléki célú
társaságiadó-kedvezmények teljes évi összege az utóbbi években átlagosan kb.
évi 3 milliárd, 2024-ben már 9 milliárd Ft volt, amelyeknek kb. 85 %-a
budapesti beruházásokhoz kapcsolódott. A budapesti helyszínek, a projektek kis
száma és kiugró nagysága miatt erősen kérdéses, hogy a megfelelő helyekre
jutott-e a támogatás, és indokolt-e e beruházások teljes összegére az
adókedvezmény.
Összefoglaló
A nemzetközi
gyakorlat alapján a közösségi felelősségvállalás egyik alappillére az
általános, nyílt és rendszeresen elérhető pályázatos támogatási program. Ez
biztosíthatja, hogy a műemlékek tulajdonosai és fenntartói kiszámítható módon
jussanak hozzá a szakszerű megőrzés szükséges forrásaihoz. Az adó- és más
kedvezmények ezt a rendszert tulajdonosi, kezelői és helyzeti sajátosságok
szerint egészíthetik ki. Nem egymást kizáró rendszerekről, hanem különböző
célokra alkalmas, egymást erősítő eszközökről van szó.
A többféle
elérhető forrás és kedvezmény együtt teheti lehetővé, hogy a felújítási és
fenntartási kihívásokra gyorsabb, hatékonyabb és szakmailag megalapozottabb
válaszok szülessenek.
Emellett az
épületfelújítások, különösen a műemlékek felújításának költségvetési támogatása
jelentős multiplikátor hatást fejt ki: növelik a foglalkoztatást, adó- és
járulékbevételeket generálnak, élénkítik a kapcsolódó gazdasági ágazatokat, az
elszámolási kötelezettség miatt fehérítik a gazdaságot, így a közpénz jelentős
része visszaáramlik az államháztartásba. Emellett a műemlékek megőrzése hosszú
távon fenntartja az építészeti örökség értékét, erősíti a települések
vonzerejét, és hozzájárul a turizmus, valamint a helyi gazdaság fejlődéséhez.
A műemléki
szakmai intézmény létrejötte után további műhelymunka szükséges a gazdasági
háttérszámítások, a támogatási programok prioritásai, a nem anyagi jellegű
támogatások, valamint az utóellenőrzés és fenntartás feltételeinek
kidolgozására.
Az új
intézmény állandó szakmai keretei között, folyamatos kutatásra, adatgyűjtésre
és hatásvizsgálatokra építve kell kialakítani és fenntartani az anyagi
felelősségvállalás eszközrendszerét. Így jöhet létre olyan támogatási rendszer,
amely egyszerre segíti a tulajdonosokat, erősíti a társadalmi kapcsolatokat és
a partnerségen alapuló együttműködést, érvényesíti a közösségi érdeket,
valamint biztosítja a műemlékek hosszú távú megőrzését.
ICOMOS - RÉKE nyilatkozat a magyar
műemlékvédelem megújításáért
2026. május 15.
A műemlék a helyi, nemzeti és európai identitás képviselője, a múlt a maga anyagi valójában, inspiráció, erőforrás. A műemlékvédelem kulturális stratégiai kérdés, nemzeti közérdek.
Az elmúlt másfél évtizedben a műemlékvédelmi intézményrendszer folyamatos leépítésének voltunk tanúi, a műemlékvédelem politikai megítélése egyre kedvezőtlenebbé vált.
Alapjaitól kezdve újra kell építeni a teljes intézményi és jogszabályi rendszert. Mindez lehetőséget ad arra, hogy újszerű, friss megközelítéssel, az időközben megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyoknak megfelelő modellt alakítsunk ki. Aktív, pozitív szereplővé változtassuk a műemlékvédelmet, alkalmassá tegyük feladatai ellátására, elérjük, hogy a gazdaságot élénkítő, az állampolgárok javára szolgáló tevékenységet fejthessen ki, hatékonyan használhassa fel az állami forrásokat.
Az új rendszerben:
· Legyen társadalmi összefogás kérdése a műemlékvédelem, tükröződjön a jogi, intézményi felállásban, hogy a nemzet közös érdekéről, stratégiai fontosságú kulturális kérdésről van szó.
· A műemlékvédelem feladatainak ellátásához minden döntési szinten meg kell teremteni a szakterület nemzetgazdaságon belüli együttműködéséhez szükséges rangját, elfogadottságát.
· A műemlékvédelem eredményességéhez biztosítani szükséges a megfelelő intézményi és anyagi feltételeket.
· Az intézményes műemlékvédelem kapjon lehetőséget aktív tényezővé válni a műemlékeket érintő bármilyen kezdeményezésben.
· A jogszabályok újrafogalmazása során a közösségi érdekből származó szakmai elvárások legyenek irányadók a gazdasági, egyéni, politikai érdekekkel szemben. A kiemelt beruházások rendszere szűnjön meg.
· A műemlékvédelemnek legyenek egyértelműen megfogalmazott céljai, szakmai irányelvei.
· A nemzeti vagyon körébe tartozó műemlékeket ne idegenítse el az állam, gondoskodjon fenntartásukról, jó karban tartásukról, méltó hasznosításukról.
· Legyen újból önálló intézménye a műemlékvédelemnek, működhessen ismét szakmai, tudományos, társadalmi céljai érdekében, garantálva a szakmai elvek egységességét és országos hatáskörű érvényesítését.
· A régészettel és a műtárgyvédelemmel való kapcsolat, együttműködése újragondolandó.
· A műemlékvédelmi intézmény vezetőjét nyilvános pályázat útján válasszák ki, szakmai kvalitása és programja alapján.
· A műemlékvédelem intézményének legyen hatósági, tudományos és operatív részlege, kapja vissza gyűjteményeit, legyen módja ellátni feladatait: nyilvántartás, védetté nyilvánítás (törlés), topográfia, társadalmi kapcsolatok, nemzetközi kapcsolatok, gyűjtemények működtetése, alap- és módszertani kutatások, támogatások, ösztönző rendszerek kezelése, oktatás, nevelés, szakképzésben való közreműködés.
· Az állami tulajdonú műemlékeken vagy egyes állami forrásból végrehajtott beruházások kutatási, tervezési és restaurálási feladataiban a műemlékvédelmi intézmény vegyen részt.
· Rendezni kell a műemlékeken 2010 óta végrehajtott beavatkozások dokumentumai központi adattárba kerülésének módját.
· A hatóság a műemlékvédelem intézményének alárendelve működjön. A hatósági munka mellett elengedhetetlen egy segítő felügyeleti rendszer kialakítása.
· A hatósági munkában érvényesüljön a szakmai függetlenség, a szervezeti, jogszabályi rendszer legyen ennek garanciája.
· A hatósági rendszer kialakításánál érvényesüljenek külföldi jó gyakorlatok, amelyek a társadalom bevonására építenek.
· Az állami forrásokat az esélyegyenlőség, szakszerűség és hatékonyság szempontjainak figyelembevételével, célzottan a műemléki értékek védelmére lehessen fordítani.
· A műemlékek tudományosan megalapozott, szakszerű helyreállításának és jó karban tartásának többletköltségeihez járuljon hozzá az állam, ösztönözze a tulajdonosokat a műemlékek gondozására, értékeik megóvására, kibontakoztatására.
· Az európai országok gyakorlatának megfelelően, műemlékállományunkkal arányos nagyságú pályázati támogatási és hitelezési rendszer álljon rendelkezésre.
· Az állami támogatások prioritásainak meghatározásában, odaítélésében és folyósításában legyen szerepe a műemlékvédelem intézményének, érzékeltetve annak aktív, pozitív szerepét.
· Műemlékeken ne folyjanak eltúlzott, szakmai szempontból nem megalapozott beavatkozások.
· A műemlékvédelem alapját képező, szakszerűségét biztosító tudományos munka kapja meg működési feltételeit és elismertségét, érvényesüljenek szempontjai.
· Legyen lehetőség újra szakmai kiadványokat megjelentetni, kiállításokat szervezni, eredményeket példaként bemutatni, népszerűsíteni a műemlékvédelmet, erősíteni társadalmi kapcsolatait.
· Jöjjön létre módszertani részleg, laboratóriummal, kutatási, képzési infrastruktúrával.
· Legyen lehetőség zászlóshajó-projektek lebonyolítására, amelyek módot adnak az új technológiák, lehetőségek alkalmazására, terjesztésére.
· Szakértői részleg (restaurátorok, statikus, épületgépész, tájépítész stb.) segítse a hatósági munka és az állami beruházások szakszerűségét.
· A nagyjelentőségű tervek véleményezését segítse elismert szakemberekből álló műemléki tanácsadó testület.
· A restaurátori munka korszerű elveinek, módszereinek terjesztése legyen prioritás, minőségét biztosítsa szakértőkből álló zsűri.
· A műemlékvédelmi szervezet gondoskodjon a piaci szereplők munkájának szakmai támogatásáról, ellenőrzéséről.
· A műemlékvédelem építhesse újra nemzetközi szakmai kapcsolatait.
· Legyen elegendő szakmai kapacitás és anyagi forrás a határon túli magyar vonatkozású emlékek támogatására, prioritásként kezelve a veszélyeztetett, pusztuló emlékeket.
· Az értékvédő civil szervezetek kapjanak szakmai és pályázati alapú anyagi segítséget.
· Az arra érdemes értékek védetté nyilvánítása ne legyen politikai befolyás kérdése.
· Védelem alól ne lehessen kivonni emléket, csak jogszabályi feltételek teljesülése esetén.
· A műemlékeket veszélyeztető magatartást szankcionálja az állam, gondoskodjon a veszélyben levő műemlékek megóvásáról (akár a tulajdonos terhére), ne lehessen ingatlanspekuláció terepe a védett épületállomány.
· A műemlékvédelmi intézmény a világörökséggel kapcsolatos teendőket kezelje, szervezze, irányítsa, gondoskodjon a területek kezeléséről, a várományosi listával kapcsolatos feladatokat lássa el.
Alulírott szervezetek felajánlják szakmai közreműködésüket olyan javaslatok kidolgozásában, amelyek segítik Magyarország Kormányát a fenti célok elérésében.
Budapest, 2026. május 15.
ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület - Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete
Szolidaritási nyilatkozat
2024. november 29.
A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete vezetősége szolidaritását fejezi ki a kiállása miatt állásából elbocsátott Bátonyi Péter köztisztviselővel, műemléki referenssel. A döntések szakmaiságát veszélyeztető bármely körülménnyel kapcsolatban a köztisztviselő köteles fellépni hivatalos úton, de ennek eredménytelensége esetén akár a nyilvánosság előtt is.
Álláspontunk szerint a közigazgatási döntések szakszerűségét és függetlenségét elsősorban a legszélesebb körű és legteljesebb szakmai információkon, nyilvános szempontrendszeren alapuló, átláthatóan működő, politikai befolyásolástól mentes köztisztviselői – kormánytisztviselői – és testületi munka önállósága garantálhatja.
Ennek érdekében más országokhoz hasonlóan, és a 2012 előtti magyarországi helyzetnek megfelelően, a műemlékvédelmi szakmai struktúrával rendelkező önálló intézmény lenne az alkalmas közigazgatási forma.
A műemlékek méltó közcélú megőrzését csak az biztosíthatja, ha az állami intézmények minden egyes műemléki értékkel kapcsolatban a műemlékvédelem szempontjai szerint járnak el. Nem megengedhető, hogy a műemlékek a megőrzés szempontjait felülírva magánérdekeknek és gazdasági érdekeknek rendelődjenek alá, melynek a közelmúltban újra és újra előforduló sajnálatos példáira a RÉKE már több esetben felhívta a figyelmet.
Állásfoglalás a műemléki nemzeti kincsek eladományozásáról szóló törvénytervezetről
2023. június 2.
A Kormány oldalán megjelent véleményezésre „a kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről” szóló törvénytervezet.
A tervezet szerint „az állam tulajdonában álló, …kastélyok, kúriák, udvarházak… az e törvényben meghatározottak szerint adhatók ingyenesen tulajdonba vagy vagyonkezelésbe.” A véleményezés határideje június 2.
A tervezetből kiderül, hogy az érintett kastélyok, ingatlanok közé számít valamennyi, jelenleg, vagy korábban látogatható, a közelmúltban vagy régebben állami pénzből felújított, állami kezelésben lévő kastély, kúria, ezek kertjeivel, parkjaival és a bennük található gyűjteményekkel, műtárgyakkal együtt, az utóbbiakat az állam szintén a magántulajdonos gondjaira bízná.
A tervezet megítéléséhez hozzá tartozik a vele kapcsolatos kommunikáció. A miniszter saját feladatának elhanyagolásáról nyilatkozott, amikor tervezet kapcsán kijelentette, hogy az állam „nem jó gazdája” az állami tulajdonú műemlékeknek, és ezért látja indokoltnak az állami tulajdonú kastélyok ingyenes eladományozását. A felelős vezetői hozzáállás szerves része, hogyha az állami feladatellátás terén bármilyen strukturális hátrányt lát, azon fokozatos, stratégiai fejlesztéssel, kompetenciaépítéssel változtasson; vagy ha ezt nem tudja megvalósítani, mondjon le tisztségéről.
Az állam jó gazda szerepe kapcsán a szakági vezetőknek javasolt a hazai tapasztalatok, szakmai eredmények mellett a szomszédos és más európai országok gyakorlatával, így például a csehországi Nemzeti Műemléki Hivatal (Národní Památkovy Ústav) működésével, és a kezelésében levő jelentős műemlékállománnyal, az állami fenntartás, kezelés megoldásaival megismerkedni.
A törvénytervezet a közvagyon, ezen belül a legértékesebb kulturális javak elherdálását jelenti, amelyet csak visszautasítani lehet, véleményezésre nem alkalmas.
2023. június 2.
A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete vezetősége
Állásfoglalás a zsámbéki templomrom megújításának tervpályázati felhívásáról
2023. június 1.
Az E-Tervpályázatok felületén megjelent „a zsámbéki Öregtemplom és környezetének megújítását” célzó országos tervpályázati felhívás. A felhívás a szakmai előkészítő anyagokon alapul. A RÉKE vezetősége üdvözli az elvégzett szakmai előkészítő munkákat, és azt, hogy országos tervpályázatra kerül sor.
A szakmai előkészítést és a kiírást kormányhatározat előzte meg, mely állami támogatást biztosított erre a célra.
A kiírás tárgya „a zsámbéki Templom- és kolostoregyüttes épületeinek újra értelmezésével, kihasználhatóságával olyan komplex turisztikai épületegyüttes létrehozása, amely magába foglalja egy modern látogatóközpont felépítését, a templom rekonstrukcióját, és a premontrei rendház kialakítását.”
A „projekt fő célja, hogy a premontrei rendi életet és építészetet megtestesítő, egyben a legismertebb magyarországi romtemplom a középkori rendi építészethez méltó felépítményt és környezetet kapjon.”
Mindaz, ami a zsámbéki volt premontrei templomból és kolostorból ma áll, az eredeti építők és a megőrzésért eddig cselekvő elődök műve, amely kitüntetett tiszteletet érdemel. Műemléki szempontból a meglevő rommaradvány hordozza az igazi értéket, bármely hozzátétel csak másodlagos szerepet játszik. Úgy gondoljuk, hogy semmilyen újabb felépítmény nem lehet a meglevő, részben ép, részben töredékes épületrészeknél méltóbb a középkori rendi építészethez. A megmaradásnak (pusztulásnak) az a foka, amely a templomot az utóbbi háromszáz évben jellemzi, önmagában is a rom egyik legfontosabb történeti értéke. A hármas funkció: modern látogatóközpont, templom és rendház ugyanakkor érdemben nehezen összeegyeztethetőnek látszik a templom és kolostor együttesének történeti elrendezésével, amely egyetlen, kizárólagosan kolostori használatú zárt belső udvar, a kerengő köré rendeződött – félő, hogy a tervezett funkció túlterheli a helyszínt.
A kiírás szerint „fontos célként fogalmazódott meg az is, hogy a tervezett fejlesztéssel olyan egyedi turisztikai desztináció jöjjön létre, amely alkalmassá teszi a Zsámbéki-medencét arra, hogy hosszú távon Budapest középkori színterű turisztikai helyszíne legyen, amely hirdeti az Árpádház szellemi és kulturális örökségét, a magyarság keresztény gyökereit, annak egységességét, valamint európaiságát.” Úgy gondoljuk, hogy a templom- és kolostorrom ma is ilyen egyedi turisztikai helyszín, amely további hozzátétel nélkül is hitelesen közvetíti az itt megfogalmazott eszmeiséget.
A kiíró így fogalmaz: „A fizikai erózió, amely teszi tönkre az Öregtemplom romegyüttesét nehezen vehető észre. Napról-napra alig van változás, időtlen a rom, de egy-egy emberöltőnyi idő alatt jóvátehetetlenül pusztulnak el részei, részletei. És a fizikai pusztulás lelki és erkölcsi sérülés is egyúttal. Ennek a folyamatnak szeretne a Kiíró véget vetni, és ehhez keresi az építészeti eszközöket ebben a tervpályázatban.” A kiírás itt meglátásunk szerint az építészeti emlékekhez való kapcsolódásnak, a műemlékvédelem törekvéseinek félreértéséről tanúskodik. Az idő múlása elkerülhetetlen, az épületek, műemlékek állapota folyamatos, felelősségteljes gondozással, arányos, szükségszerű beavatkozásokkal, javításokkal tartandó fenn. Az idő nyomai, az anyag korának láthatósága, a pusztulás egyes változásai lehetővé teszik a történeti épületek által való emlékezést, az idő láthatóságát, érzékelhetőségét. Az eltelt idő nyomait semmiképpen nem tekinthetjük lelki, erkölcsi sérülésnek, sokkal inkább a megmaradás bizonyságának. Arra, hogy középkori templomromjaink meglevő állapotának konzerválása, környezetük rendezése tekinthető önmagában is jelentős kulturális és turisztikai értéknek, hazai kortárs jó példa a Rom Vándor Program – a program megközelítésmódját a zsámbéki premontrei templomrom kapcsán meg kellene ismerni, és meg kellene szívlelni a pályázat elbírálóinak és résztvevőinek.
A műemlék fenntartásához szükséges a megfelelő használat biztosítása, ugyanakkor a változtatásoknak, a műemlék önazonosságának megőrzése érdekében, a megalapozottan szükséges minimumra kell korlátozódni. Jelentős változtatásokat csak időbeli fokozatossággal, a funkcionális, műszaki megoldásokra vonatkozó visszacsatolások beiktatásával lenne indokolt véghez vinni – erre sajnos nem látunk utalást a kiírásban.
A kormányhatározat a támogatást a kormányzati kommunikációért felelős miniszter alá rendelte. Szerencsésebb lenne, ha a műemlékek megóvására külön, szakmai megalapozottsággal működő állami intézmény, és ahhoz rendelt külön, hosszabb távon kiszámítható költségvetési keret állna rendelkezésre. A kormányhatározattal egyszerre érkező, százszázalékos állami támogatások, melyek sokszor érdemi szervezeti-szakmai felkészülés nélkül helyi döntéshozók kizárólagos hatáskörébe kerülnek, több, a műemlékek szempontjából igen negatív eredményhez vezettek – ilyen a veszprémi székesegyház most lezajlott átalakítása és a diósgyőri vár állapota. Ezért határozottan javasoljuk, hogy az állami pénzből megvalósuló műemléki beavatkozások esetén a megvalósítás teljes folyamatát minden esetben érdemi, szoros állami szakmai felügyelet is kísérje. Az önálló, országos hatáskörű szakmai intézmény – mint például Csehországban a Nemzeti Műemléki Hivatal, Lengyelországban az Örökség Nemzeti Intézete, Ausztriában a Szövetségi Műemléki Hivatal – nélkül a műemlékek védelme Magyarországon sajnos továbbra is gyenge marad.
2023. június 1.
A RÉKE vezetősége
frissítve: 2023. június 7.
Letter of solidarity - Szolidaritási nyilatkozat
Budapest, 22.02.2022.
The Association for Historic Building Conservation (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete, Budapest) affirm their solidarity with the Slovakian conservation professionals, and want to support their objection against the incompetent (ir)regulation of the Slovakian institutional monument protection. The proposed role of a building authority would mean unnecessary and threatening overburden for an institution that has precious and special skills and dedication with a very important mission in the conservation and caretaking of heritage. The proposed system of a passive consent, instead of an active and informed decision-making, would make the professional control of monuments ineffective - as in the case of Hungary since the legal changes in 2012.
A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szolidaritását fejezi ki a szlovák műemlékesekkel, és támogatja tiltakozásukat a műemlékvédelem szakszerűtlen átszervezésével szemben. A tervezet szerint a műemlékvédelmi hivatal elsőfokú építési hatósági jogkört töltene be, ami értelmetlen feladatokkal való túlterhelést jelentene, cserében a magyarországi jelenlegi rendszerhez hasonlóan bevezetnék a bejelentési eljárást, ami névlegessé teszi a szakmai kontroll lehetőségét.
Az Agrárminisztérium átépítéséről megjelent újságcikkekben nyilvánosságra kerültek az épület átépítésének tervei, az előkészítést szolgáló tudományos dokumentáció(k), és a közöttük feszülő ellentmondások. A műemlékek történeti értékeinek megóvása és a dokumentálásukat, kutatásukat végző szakértők tudományos munkájának védelme érdekében a RÉKE Vezetősége az alábbiakban összefoglalta a műemléki érték dokumentálásához és kutatásához kapcsolódó, a hatályos jogszabályban meghatározott tartalommal készülő tudományos dokumentumra (építéstörténeti tudományos dokumentáció, értékleltár, kutatási dokumentáció) vonatkozó szerzői jogi előírásokat, az 1999. évi LXXVI. törvény [Szjt.] alapján.
A törvény értelmében a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta. (A jogszabály külön rendelkezik a többszerzős alkotásokról.) A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok összessége, azt nem ruházhatja át és semmilyen formában sem mondhat le róluk. A szerző határoz arról, hogy műve nyilvánosságra hozható-e.
A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, a mű olyan megváltoztatása, vagy a művel kapcsolatos olyan visszaélés, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes. A szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve, hogy erre másnak engedélyt adjon.
A felhasználási szerződés alapján – ha a szerzőkkel kötöttek ilyet – megadottnak kell tekinteni a szerző hozzájárulását ahhoz, hogy a felhasználó a mű tartalmáról (ez nem egyenlő a teljes dokumentummal), a felhasználás céljának megfelelő módon, a nyilvánosság számára tájékoztatást adhat. A felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt adhat művének felhasználására. A szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A felhasználási engedély hatálya korlátozható, ha ez nem történik meg, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik. A felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte. A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására.
A RÉKE szakmai meggyőződése, hogy a tudományos dokumentációk kizárólagos célja a műemlékek kutatása és dokumentálása, amely nem azonos a tervezés és a beruházás szempontjainak figyelembe vételével vagy a tervezést megkönnyítő átdolgozással.
A fentiek alapján javasoljuk a tudományos dokumentációkban az alábbi záradék legalább első bekezdésének feltüntetését.
Záradék
Jelen építéstörténeti tudományos dokumentáció (a továbbiakban: Dokumentáció) mellékleteivel és minden részletével együtt a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) hatálya alá tartozó szerzői jogi alkotásnak minősül. A Dokumentáció [….név] tulajdonában, vagyonkezelésében lévő műemlék (megnevezés, törzsszám, azonosító) tervezett állagmegóvási beavatkozásainak/helyreállításának tudományos előkészítő dokumentációjaként/kutatásaként készült, és kizárólag ennek a tervezett tevékenységnek háttéranyagaként használható fel. A Dokumentációhoz köthető vagyoni jogok a [....név] illetik. A dokumentációhoz köthető át nem ruházható, elidegeníthetetlen szerzői jogok a dokumentációt készítő kutatót (továbbiakban – e dokumentáció vonatkozásában: kutató/ka/t) illetik.
A Dokumentáció elhelyezésre kerül a Magyar Művészeti Akadémia Magyar Építészeti Múzeum – Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ Tervtárában (Műemléki Tervtár).
A kutatók és a vagyoni jogokat gyakorló [....név] külön, eseti írásos engedélye nélkül a Dokumentáció, illetve az abban összegyűjtött, eddig publikálatlan tudományos eredmények és egyéb információk semmilyen módon nem használhatók fel, nem tehetők közzé, részleteikben sem többszörözhetők és terjeszthetők, illetve harmadik személynek betekintésre sem adhatók ki a kutatók beleegyezése nélkül. E tilalom kiterjed minden, a dokumentációban szereplő, a kutatók gyűjtéséből származó és eddig nem közölt szerzői jogi alkotásra (például fényképre, tervre, térképre, adatra). A dokumentációban szereplő képi és egyéb forrásokhoz gyűjteményi jogok is fűződnek, ezért azok felhasználásához a jogtulajdonosok további hozzájárulása szükséges.
A Dokumentáció felhasználásának engedélyezése esetén a dokumentáció felhasználása a kutatók nevének feltüntetésével és a dokumentációra történő pontos hivatkozással lehetséges.
A 2021. január 15-től a módosított 8. paragrafus értelmében a 24891 helyrajzi számú telken az Agrárminisztérium épületének „teljes rekonstrukciója” során „a középső udvar közösségi térként történő használata, valamint a Kossuth Lajos tér és a Kozma Ferenc utca közötti gyalogos kapcsolat biztosítása érdekében vagy azzal összefüggésben” „történeti épületelemeken építési tevékenység a KNEB hozzájárulásával engedélyezhető”.
A történeti épületelemek az Agrárminisztérium esetén műemléki védelem alatt álló épületelemeket jelentenek.
A módosítás szövege utal arra, hogy a rendeletmódosítás az épület „teljes rekonstrukciója” előkészítéseként fogalmazódott meg. A lehetséges átalakítás céljaként „az udvar közösségi használatát” jelöli meg. Ez a megfogalmazás jelzés arra, hogy a módosítás kiemelkedően és elsődlegesen közérdeket: „közösségi használat” szolgál; emellett a „teljes rekonstrukció” is egy kiemelkedően pozitív fejleményt, közérdekű célt jelez.
A módosítás megjelenése véleményünk szerint kétféle értelmezést tesz lehetővé. Az egyik értelmezés szerint arra enged következtetni, a rendelet szerzői szerint a jogszabályok alapján működő kormányhivatal nem kellően látja el a „történeti épületelemek” védelmét, és arra a „Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság” alkalmasabb.
A másik kézenfekvő indoklás az, hogy a rendeletmódosítás szerzői ezzel arra utalnak: a „Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság” a módosítás alapján olyan döntéseket hozhat, amelyek a kulturális örökségről szóló törvénnyel, és egyéb jogszabályokkal, amelyek alapján a kormányhivatal működik, nem lennének összeegyeztethetők.
A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete Vezetősége kételyét fejezi ki aziránt, hogy a törvénybe foglalt szakmai követelményeket mellőzve születhet-e a kiemelt értékű és városképi helyzetű történeti középületet érintő valóban közösségi érdeket szolgáló terv és átalakítás, és a „Bizottság” rendelkezik-e azzal a szakmai legitimitással, kompetenciával – és szándékkal –, hogy a közösség érdekeit valóban figyelembe vevő, átlátható eljárással hozzon döntést a változtatásról, és valóban minden szempontból – így az örökség védelme, megőrzése, továbbadása szempontjából is – a közösség érdekeinek megfelelő tervet fogadjon el.
A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete megdöbbenéssel értesült a sajtóból a Földművelésügyi Minisztérium épületének részleges bontásáról, amely a közölt alaprajz alapján az épület felét megsemmisítené. Az átlagos történeti épület esetén akár megfelelő megoldás kiemelten védett műemlékben nem elfogadható. Fokozottan érvényes ez, ha az építtető maga az állam.
Az 1885-86-ban épült, később homlokzati díszeitől részben megfosztott, az 1920-as években hátsó szárnyain bővített egyik első nagy, historizáló igazgatási épületünk történetének alapvető vonása – történeti épületeknél természetes módon – a hozzáépítésekkel és kisebb átalakításokkal történt szerves fejlődés, amely itt ráadásul egyedülálló módon intézményi, funkcionális folytonossággal járt együtt. A tervezett nagy mérvű bontás a szerves történeti fejlődés eddigi léptékével is ellentétben áll. A beavatkozás mértéke összeegyeztethetetlen a műemléki védettséggel, az épület azonosságát tiszteletben tartó szemlélettel. Nem a funkcionális megújulás igénye, annak mértéke, nem is elsősorban az alkalmazott szerkezetek és anyagok kifogásolhatók, hanem az, hogy a beavatkozás nincs tekintettel a történeti épületnek eddigi, a lehető legteljesebb megőrzésen, a szükséges cseréken, és hozzátételekkel való bővítésen alapuló fejlődésére.
Típusában egyedülálló épületről van szó, értékeit nem csak egyes építészeti elemek jelentik, de az épület elhelyezkedése, a beépítés módja, a belső térrendszer, homlokzatok, tetősíkok és természetesen a nyílászárók, burkolatok stb. is, mindezek egysége hozza létre azt az egyedi alkotást, amelyet műemléknek nevezünk. A Földművelésügyi Minisztérium korábban I. bírságkategóriába sorolt, 1951 óta védett műemlék. A 2020. szeptember 1-én életbe lépett törvénymódosítás szerint kiemelten védett műemlék lett. Az épület szerepel a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 3. mellékletében, vagyis a nemzeti vagyon része, tartós állami tulajdonban tartandó együttes. Mindez predesztinálja arra, hogy fokozott figyelemmel és körültekintéssel készüljön terv a megújítására, még akkor is, ha nehezen átalakítható és a mai igényekhez nehezen adaptálható.
Tisztában vagyunk vele, hogy egy műemlék helyreállítása kompromisszumokkal jár, hiszen napjaink műszaki és funkcionális követelményei számtalan kényszermegoldást eredményeznek. Ezeknek a kompromisszumoknak az elfogadható tartalmát a szakágak közötti hosszas egyeztetés, a minden szempont érvényesülését figyelembe vevő tervezés hozhatja meg. Ezt a folyamatot ösztönözheti és segítheti egy kompetens műemléki hivatal, egy a szakmai felkészültségét, alkalmasságát felmutatni tudó, független hatóság és a tagjaiban jól összeállított műemléki tervtanács.
Egyesületünk határozottan tiltakozik a teljes udvari homlokzatok és traktusok tervezett bontása, a Kossuth téri homlokzat és bejáratok értelmetlen és megalapozatlan megcsonkítása ellen. A fent leírtak alapján nyomatékosan kérjük, hogy a típusában Magyarországon egyedülálló, korai irodaépület elbontásától az építtető tekintsen el, a műemlék jelentőségére és a közérdekre tekintettel a tervezőkkel dolgozzon ki kevesebb pusztítással járó alternatív megoldásokat, illetve határozza meg úgy a funkciókat, hogy az épület minél kisebb mértékben sérüljön.
Budapest, 2020. december
Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete
A nyilatkozathoz csatlakozik:
Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat
MTA Művészettörténeti Bizottsága ÓVÁS Egyesület
"A nagyszabású, reprezentatív beruházásokon túl erősen korlátozott források állnak rendelkezésre műemlék-felújításra: a több, mint tízezer műemlék közül évente körülbelül 50 épület helyrehozatalára nyújt támogatást a Nemzeti Kulturális Alap, általában néhány millió forintot. 2020 tavaszán 167 millió forintos kerettel terveztek."
"...szakmailag nem indokolható, hogy lazítsanak a műemlékvédelem szabályain. A magyar állomány már így sem nagy: Ausztriában és Csehországban is körülbelül 40 ezer műemléket tartanak nyilván, míg Magyarországon a törvényjavaslat szerint mindössze 15 ezret."
"Az ICOMOS a műemlékvédelem nemzetközi szakmai civil szervezete. Magyar Nemzeti Bizottságának feladata azoknak a nemzetközileg elfogadott és elvárt követelményeknek a képviselete, amelyek lehetővé teszik értékeink hiteles megőrzését. Itthon egyik feladata, hogy segítse értékeink megőrzését annak érdekében, hogy az utánunk jövő generációk is megismerhessék kulturális örökségüket.
Ezért fogadtuk megdöbbenéssel annak az idegenforgalmi fejlesztésnek nevezett, túlméretezett, szállodaépítési programnak a hírét, amely megvalósulásával Tata történeti településképében helyrehozhatatlan súlyos kárt okozna! A táji-, természeti környezet és a barokk történeti település összefonódásának legkiválóbb példája Tata. Az Öreg-tó vízfelülete, a tó tengelyében megjelenő vár látványa, az Esterházy kastély és parkja, a korábbi Schweizerei helyére épült műemlék Lóistálló és természeti környezete, a vízimalmok sora és a történeti kertként elsők között védett Cseke-tó partján fekvő Angol-kert egy nagy egységbe szervezett összefüggővé komponált páratlan táji-, történeti együttest alkot. Ez az egész tájjal összhangban megjelenő együttes és a történeti település összefonódása olyan kimagasló európai kultúrtörténeti érték, ami méltán hozott hírnevet és elismerést városának.
A több száz év alatt folyamatosan őrzött tájképi értékeknek védelme eddig minden tatai településfejlesztési program megkérdőjelezhetetlen alapja volt. Nem véletlen, hogy minden korábbi kor városvezetése értőn és féltve vigyázta fejlesztései során ezt a Tatának rangot adó különös értéket alkotó történelmi arculatot. A látványosan együtt élő történeti táj és a benne megjelenő építészeti elemek összefüggő harmonikus rendszert alkotnak. Ennek egyik fontos és meghatározó eleme a Lóistálló és ligetes környezete. Ezt tenné tönkre a helyhez méltatlan gigantikus szállodaépítés. Az egyensúlyban lévő természeti,- és műemléki környezettől erősen elüt a tervként bemutatott épület - tömege, kiterjedtsége és megjelenése révén nem csak a környezetben lévő műemlékekhez képest aránytalan építmény, hanem Tata városának kialakult léptékétől és beépítési rendjétől is teljesen idegen. Megvalósulása esetén Tata legfőbb értékében keletkeznek visszafordíthatatlan károk, a mai város saját történeti értékét semmisítené meg!
Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága határozottan kiáll Tata épített-, és táji értékeinek védelme mellett, ezért az Öreg-tó partjára tervezett aránytalan, a helytől és környezetétől elütő tömegű és formavilágú tóparti szállodai beruházás előkészítésének - tervezésének azonnali leállítására szólít fel és a káros építés megakadályozását kéri Tatáért felelősséget érző minden döntéshozótól!"
https://epiteszforum.hu/az-icomos-is-allast-foglalt-a-tatai-szallodafejlesztes-ugyeben
A Magyar Tudományos Akadémia hazánk legfontosabb autonóm tudományos intézménye. Független működése alapja és feltétele annak, hogy a mindenkori politikai befolyástól mentesen biztosítsa a tudományos autonómia alaptörvényünkbe foglalt eszményét.
Az MTA intézeteiben zajló zavartalan kutatómunka alapvető nemzeti érdek, a működés feltételeit és a tudományos autonómiát, a kutatás szabadságát ellehetetlenítő intézkedéseket az MTA, mint intézmény lényegével ellentétesnek, következésképpen károsnak tartjuk. Az intézmény autonóm működését sértő beavatkozás Alaptörvény-ellenes és ezért megengedhetetlen is. Az Alaptörvény szerint ugyanis “tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak. Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát." (X. cikk 2. és 3. bek.) Meggyőződésünk, hogy a tudományos kutatás szervezeti kereteinek átalakítása csak az érintettek bevonásával és a velük folytatott érdemi tárgyalások útján vezethet eredményre.
Egyesületünk teljes mértékben támogatja az Akadémiai Dolgozók Fórumának álláspontját és követeléseit.
Budapest, 2019. február 12.