ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület – Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete – Magyar Restaurátorok Egyesülete állásfoglalása, 2026. július 6.
A műemlékvédelem társadalmi felelősség. Jó gyakorlata szemléletet, kötődést, szakértelmet és kiszámítható erőforrásokat igényel. Az anyagi támogatások rendszere és elérhetősége megmutatja, hogy a társadalom, a közösségek és a tulajdonosok milyen mértékben vállalnak közös felelősséget az épített örökség megőrzéséért.
Az erőforrások közvetlen és közvetett formában is megjelenhetnek: pályázati támogatásként, adókedvezményként, kedvezményes hitelként, szakmai segítségként vagy szabályozási könnyítésként.
A közösségi felelősségvállalás megelőzi a beavatkozási elvek, az intézményi szervezet és a társadalmi szemléletformálás kérdéseit. Ezek csak akkor működhetnek megfelelően, ha világos, hogy a műemlékvédelem nem pusztán tulajdonosi kötelezettség, hanem közös társadalmi érdek.
A hazai műemlékvédelem egyik legsúlyosabb hiányossága, hogy a műemlékek tulajdonosai és használói számára a műemlékek közérdekből elvárt méltó megőrzéséhez és fenntartásához, a műemléki többletköltséghez nem biztosít megfelelő anyagi támogatást vagy kedvezményt.
Jelen javaslatunk a nem állami kezelésű műemlékek támogatási igényére terjed ki.
Az egyházaknak adott direkt támogatások felhasználása során - amelyekre az írás alátámasztó adatai között utalunk - a tapasztalatok szerint a műemlékvédelmi szempontok háttérbe szorultak, sőt, egyes esetekben kár keletkezett a műemléki értékekben, ezért az elmúlt években folytatott gyakorlatot nem célszerű folytatni. Eltérő sajátosságaiknál fogva az egyházi tulajdonban levő műemlékekre az alábbi javaslatokat részletező, külön szabályok megfogalmazása indokolt.
1. Európai országok bevált gyakorlatának megfelelő keretösszegű általános, nyílt pályázatos támogatási program
A műemlékvédelmünk támogatási hiányosságai között kiemelkedik, hogy a műemlékek használói és tulajdonosai számára nem áll rendelkezésre általánosan, rendszeresen és kiszámítható módon pályázható támogatási rendszer.
Jelenleg ebbe a körbe főként a Nemzeti Kulturális Alap műemlékfelújítási pályázatai, valamint a Népi Építészeti Program műemlékekre jutó forrásai tartoznak. Ezek együtt évente körülbelül 200–400 millió Ft, azaz 0,5–1 millió euró nagyságrendű támogatást jelentenek. Ez a mintegy 15 ezer műemlékből évente hozzávetőlegesen 60–100 emlék megőrzéséhez tud hozzájárulni.
E számok európai összehasonlításban rendkívül alacsonyak. (Melléklet 1. és 2. ábra.)
A közösségi anyagi felelősségvállalásnak ki kell terjednie a műemléki kötöttségekből fakadó többletköltségekre. Ezek reális megállapításához szakmai és gazdasági számításokra van szükség.
A közpénzből megvalósított támogatások fő követelményei:
- Arányosság: a beavatkozás mértéke a valós helyi szükségletekhez igazodjon, és csak a szükséges mértékű legyen.
- Szakértelem és tapasztalat: biztosítani kell a megfelelő kutatói, tervezői, restaurátori és kivitelezői feltételeket. A táj és a hely szellemének és történetiségének védelme alapvető.
- Fenntarthatóság: a támogatás segítse az eredeti funkció megtartását vagy a hosszú távon fenntartható, közösségi érdekű használatot.
- Jó irányítás: a támogatási rendszer legyen átlátható, ellenőrizhető és szakmailag megalapozott, biztosítson egyenlő hozzáférést.
Fontos kiemelni:
A műemlékek fenntartóinak és tulajdonosainak támogatása a közösségi anyagi felelősségvállalás egyik legfontosabb formája. Ez támogatással és adókedvezménnyel egyaránt megvalósulhat.
A pályázati támogatás előnye, hogy jobban érvényesíthetők benne a szakmai szempontok, a valós szükségletek és a beavatkozások minősége. Az adókedvezmény előnye, hogy egyszerűbb, kevesebb adminisztrációval jár, és szélesebb kör számára lehet elérhető. A két eszköz egymást kiegészítve működhet hatékonyan.
Más európai országok gyakorlatával összevetve Magyarországon a műemlékekre nyílt pályázattal elérhető források indokolt éves összege a 10–20 milliárd Ft közötti tartományban lenne. (Melléklet 3. ábra.)
A támogatásoknak nemcsak a kivitelezésre, hanem az előkészítő munkákra is ki kell terjedniük, kétlépcsős rendszerben: első lépcsőben vizsgálatokra, felmérésekre, kutatásra és tervezésre lehessen támogatást kérni. A megvalósítás második lépcsőben, az előkészítés elfogadott eredményeire építve támogatható.
A jókarbantartási támogatások feltétele lehet például jókarbantartási program készítése és végrehajtása.
Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy nem mindig a legértékesebb, legveszélyeztetettebb műemlékek tulajdonosai pályáznak támogatásra. Ezért más, párhuzamosan létező támogatási módokat is szükséges kidolgozni.
2. Műemléki Alap létrehozása
A pályázatos és közvetlen támogatások forrását egy elkülönülő Műemléki Alap tudná hatékonyan szolgálni, megfelelő szakterületi kontrollt és támogatást nyújtva. Külföldi jól működő példák is alátámasztják ezt a megoldást.
Ausztriában az 1923-as műemléki törvény hozta létre a műemléki alapot, a Denkmalfonds intézményét. Központi műemlékvédelmi alap működik pl. Lengyelországban, Szlovákiában, Norvégiában is. Magyarországon hasonló alap a szakterületi igény ellenére eddig nem jött létre, bár az országos műemléki intézmény a 2000-es évekig rendelkezett éves támogatási, illetve többletköltség-kerettel.
A Denkmalfonds és más európai országok állami vagy nem állami műemléki alapítványai adókedvezményekkel ösztönzött közhasznú adományokat is gyűjthetnek, valamint nyilvános adománygyűjtő kampányokat szerveznek. (Melléklet 4. ábra.) Nyugat-Európában ugyanakkor nagy, állami, vagy magánalapítású műemléki alapítványok az állami támogatások mellett, azt kiegészítve működnek.
Magyarországon elsőként a Denkmalfondshoz hasonló, külön műemléki alap létrehozására van szükség, amelyből a műemléki intézmény működtetheti a támogatási pályázati programot, a veszélyeztetett műemlékek közvetlen támogatását és más, célzott értékmegőrzési programokat. De forrása lehet a különböző műemléki értékfeltáró programoknak (pl. tudományos kutatás, inventarizáció, topográfia) és egyéb szemléletformáló, társadalmi tudatosságot fejlesztő céloknak (pl. ismeretterjesztés, szakmai programok).
Az alap bevételei több forrásból származhatnának: a célzott költségvetési forrás mellett szerencsejátékok adójából, a műemléki bírságok visszaforgatásából, közhasznú adományokból, célzott felajánlásokból és SZJA 1%-ból.
3. Műemlékekre és műemléki helyszínekre hatással lévő más pályázati programok műemlékvédelmi kezelése, szabályozása
Szükséges, hogy ne szoruljanak ki a műemlékek az általános pályázatokból, másrészt az általános pályázatok ne legyenek a műemlékek kárára.
Tekintettel kell lenni arra, hogy műemléki védettségű építmények (de kertek, szobrok stb. is) szinte bármilyen típusú ingatlanon előfordulhatnak, ezért számos ágazat pályázata érintheti őket. De sok esetben a műemléktulajdonosok azért kerülnek hátrányba, mert a pályázati feltételek nem veszik figyelembe a műemléki kötöttségeket és többletköltségeket. Fontos, hogy a nem kifejezetten műemléki célú programok előkészítése során már a programalkotás szakaszában érvényesüljenek a műemlékvédelmi szempontok. Így elkerülhetők a későbbi konfliktusok, többletköltségek és szakmai károk. Az elérendő cél az, hogy a műemléki védettség ne jelentsen aránytalan mértékű gazdasági hátrányt a tulajdonos számára.
A műemlékvédelmi célú pályázatok, különösen az európai uniós támogatások esetében az ICOMOS minőségi elveit legyen szükséges alkalmazni. Támogatást csak olyan projektek kaphassanak, amelyek megfelelő előkészítési szakaszon mentek keresztül, rendelkeznek a szükséges szakmai jóváhagyásokkal, és műemléki szempontból megalapozottak.
Az előkészítést a pályázatot megelőzően, vagy külön fázisban szükséges finanszírozni, a programok utókövetése pedig a szakszerű fenntartás feltétele.
4. Közhasznú adományozást ösztönző adókedvezmények visszaállítása – nem csak a műemlékvédelem terén
A közérdekű adományozás ösztönzése a műemlékfenntartás (felújítás, állagmegóvás, jókarbantartás) finanszírozásának és a társadalmi tudatosság kialakításának fontos eszköze.
Számos európai országban a magánszemélyek és a cégek számára is jelentős adókedvezmények ösztönzik az adományozást. Ezek az évi adóalap meghatározott százalékáig vehetők igénybe és egyes esetekben a következő adóévre is átvihetők. (Melléklet 5. ábra.)
Magyarországon a cégek esetében az adományozáshoz kapcsolódó kedvezmény az adó mértékének csak ötöde vagy fele, magánszemélyek számára pedig 2008-ban megszűnt a közhasznú adományozás kedvezménye.
Az egy százalékos felajánlás fontos, de korlátozott eszköz, mivel évente csak egyszer és csak egy kedvezményezett javára használható fel. Ezért indokolt lenne a közhasznú adományozáshoz kapcsolódó adókedvezmények visszaállítása, nemcsak a műemlékvédelem, hanem általában a közérdekű ügyek támogatása érdekében is.
5. Adókedvezmények műemléktulajdonosok számára
Az európai országok döntő többsége alkalmaz valamilyen adókedvezményt a műemléktulajdonosok számára, jellemzően személyi jövedelemadó- vagy áfakedvezmény formájában. (Melléklet 6. ábra.)
Javasoljuk az Európai Unió ÁFA irányelve szerinti, épületfelújításokra vonatkozó 5%-os ÁFA hazai bevezetését. Ez segíthetné a műemléki felújításokat és általánosabban is ösztönözné a meglévő, jelentős részben történeti épületállomány fenntartható megújítását, ezzel a hagyományos épített környezet megőrzéséhez is nagyban hozzájárulna.
Emellett a kifejezetten magántulajdonosokat érintő adókedvezmény (SZJA) bevezetése is indokolt, bár ez kisebb volumenű a többi támogatási formánál. Az adó jellegű kedvezményeket célszerű fokozatosan kialakítani. A rendszer eredményességét folyamatosan vizsgálni kell, és ennek alapján lehet továbbfejleszteni a szakpolitikai eszközt.
6. Kamattámogatott hitelek műemlékfelújításokra
Ausztriában, Németországban és Franciaországban állami bankokon keresztül elérhetők kamattámogatott hitelek műemlékfelújításokra. Ezek különösen akkor jelentenek segítséget, amikor a szükséges beavatkozás meghaladja a tulajdonos azonnali pénzügyi lehetőségeit.
A kamattámogatott hitel nem helyettesíti a vissza nem térítendő támogatásokat, de fontos kiegészítő eszköz lehet. Segíti, hogy a tulajdonosok a szükséges munkákat ne halasszák el, hanem tervezhető és kedvezőbb pénzügyi feltételek mellett valósítsák meg.
Kamatmentes kölcsönt nyújtó közösségi pénzalap, úgynevezett forgóalap létrehozása szintén megoldás lehet. Ez egyszeri induló forrásból működne, amely a visszafizetett kölcsönökből újabb támogatásokat tudna kihelyezni.
A kamattámogatott hitelek és forgóalapok a pályázati támogatásokkal és adókedvezményekkel együtt rugalmasabb, több lábon álló finanszírozási rendszert teremthetnek.
7. A műemléki társaságiadó-kedvezmények igénybevétele során érvényesüljenek a szakmai feltételek
Indokolt, hogy a kedvezmény a műemléki érték megőrzésére, helyreállítására és a műemléki kötöttségekkel járó többletköltségekre legyen igénybe vehető, és fontos elérni, hogy semmiképpen ne kapcsolódhasson össze műemlékrombolással, ennek érdekében a feltételeket nyilvánosan szükséges tisztázni és érvényesíteni. A rendelkezés bevezetése, 2016 óta ez megoldatlan volt, rossz illetve visszaélésszerű gyakorlatok alakultak ki.
A folyamatban levő kedvezmények szakmai felülvizsgálata szükséges, és a jogosulatlan esetek visszavonása is indokolható.
A műemléki célú társaságiadó-kedvezmények teljes évi összege az utóbbi években átlagosan kb. évi 3 milliárd, 2024-ben már 9 milliárd Ft volt, amelyeknek kb. 85 %-a budapesti beruházásokhoz kapcsolódott. A budapesti helyszínek, a projektek kis száma és kiugró nagysága miatt erősen kérdéses, hogy a megfelelő helyekre jutott-e a támogatás, és indokolt-e e beruházások teljes összegére az adókedvezmény.
Összefoglaló
A nemzetközi gyakorlat alapján a közösségi felelősségvállalás egyik alappillére az általános, nyílt és rendszeresen elérhető pályázatos támogatási program. Ez biztosíthatja, hogy a műemlékek tulajdonosai és fenntartói kiszámítható módon jussanak hozzá a szakszerű megőrzés szükséges forrásaihoz. Az adó- és más kedvezmények ezt a rendszert tulajdonosi, kezelői és helyzeti sajátosságok szerint egészíthetik ki. Nem egymást kizáró rendszerekről, hanem különböző célokra alkalmas, egymást erősítő eszközökről van szó.
A többféle elérhető forrás és kedvezmény együtt teheti lehetővé, hogy a felújítási és fenntartási kihívásokra gyorsabb, hatékonyabb és szakmailag megalapozottabb válaszok szülessenek.
Emellett az épületfelújítások, különösen a műemlékek felújításának költségvetési támogatása jelentős multiplikátor hatást fejt ki: növelik a foglalkoztatást, adó- és járulékbevételeket generálnak, élénkítik a kapcsolódó gazdasági ágazatokat, az elszámolási kötelezettség miatt fehérítik a gazdaságot, így a közpénz jelentős része visszaáramlik az államháztartásba. Emellett a műemlékek megőrzése hosszú távon fenntartja az építészeti örökség értékét, erősíti a települések vonzerejét, és hozzájárul a turizmus, valamint a helyi gazdaság fejlődéséhez.
A műemléki szakmai intézmény létrejötte után további műhelymunka szükséges a gazdasági háttérszámítások, a támogatási programok prioritásai, a nem anyagi jellegű támogatások, valamint az utóellenőrzés és fenntartás feltételeinek kidolgozására.
Az új intézmény állandó szakmai keretei között, folyamatos kutatásra, adatgyűjtésre és hatásvizsgálatokra építve kell kialakítani és fenntartani az anyagi felelősségvállalás eszközrendszerét. Így jöhet létre olyan támogatási rendszer, amely egyszerre segíti a tulajdonosokat, erősíti a társadalmi kapcsolatokat és a partnerségen alapuló együttműködést, érvényesíti a közösségi érdeket, valamint biztosítja a műemlékek hosszú távú megőrzését.