A tudományos dokumentációk szerzői jogi védelméről - A RÉKE Vezetőségének közleménye

 Az Agrárminisztérium átépítéséről megjelent újságcikkekben nyilvánosságra kerültek az épület átépítésének tervei, az előkészítést szolgáló tudományos dokumentáció(k), és a közöttük feszülő ellentmondások. A műemlékek történeti értékeinek megóvása és a dokumentálásukat, kutatásukat végző szakértők tudományos munkájának védelme érdekében a RÉKE Vezetősége az alábbiakban összefoglalta a műemléki érték dokumentálásához és kutatásához kapcsolódó, a hatályos jogszabályban meghatározott tartalommal készülő tudományos dokumentumra (építéstörténeti tudományos dokumentáció, értékleltár, kutatási dokumentáció) vonatkozó szerzői jogi előírásokat, az 1999. évi LXXVI. törvény [Szjt.] alapján. 

A törvény értelmében a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta. (A jogszabály külön rendelkezik a többszerzős alkotásokról.) A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok összessége, azt nem ruházhatja át és semmilyen formában sem mondhat le róluk. A szerző határoz arról, hogy műve nyilvánosságra hozható-e. 

A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, a mű olyan megváltoztatása, vagy a művel kapcsolatos olyan visszaélés, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes. A szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve, hogy erre másnak engedélyt adjon. 

A felhasználási szerződés alapján – ha a szerzőkkel kötöttek ilyet – megadottnak kell tekinteni a szerző hozzájárulását ahhoz, hogy a felhasználó a mű tartalmáról (ez nem egyenlő a teljes dokumentummal), a felhasználás céljának megfelelő módon, a nyilvánosság számára tájékoztatást adhat. A felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt adhat művének felhasználására. A szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A felhasználási engedély hatálya korlátozható, ha ez nem történik meg, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik. A felhasználó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte. A felhasználási engedély csak kifejezett kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására.

A RÉKE szakmai meggyőződése, hogy a tudományos dokumentációk kizárólagos célja a műemlékek kutatása és dokumentálása, amely nem azonos a tervezés és a beruházás szempontjainak figyelembe vételével vagy a tervezést megkönnyítő átdolgozással. 

A fentiek alapján javasoljuk a tudományos dokumentációkban az alábbi záradék legalább első bekezdésének feltüntetését.


Záradék


Jelen építéstörténeti tudományos dokumentáció (a továbbiakban: Dokumentáció) mellékleteivel és minden részletével együtt a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) hatálya alá tartozó szerzői jogi alkotásnak minősül. A Dokumentáció [….név] tulajdonában, vagyonkezelésében lévő műemlék (megnevezés, törzsszám, azonosító) tervezett állagmegóvási beavatkozásainak/helyreállításának tudományos előkészítő dokumentációjaként/kutatásaként készült, és kizárólag ennek a tervezett tevékenységnek háttéranyagaként használható fel. A Dokumentációhoz köthető vagyoni jogok a [....név] illetik. A dokumentációhoz köthető át nem ruházható, elidegeníthetetlen szerzői jogok a dokumentációt készítő kutatót (továbbiakban – e dokumentáció vonatkozásában: kutató/ka/t) illetik.


A Dokumentáció elhelyezésre kerül a Magyar Művészeti Akadémia Magyar Építészeti Múzeum – Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ Tervtárában (Műemléki Tervtár). 

A kutatók és a vagyoni jogokat gyakorló [....név] külön, eseti írásos engedélye nélkül a Dokumentáció, illetve az abban összegyűjtött, eddig publikálatlan tudományos eredmények és egyéb információk semmilyen módon nem használhatók fel, nem tehetők közzé, részleteikben sem többszörözhetők és terjeszthetők, illetve harmadik személynek betekintésre sem adhatók ki a kutatók beleegyezése nélkül. E tilalom kiterjed minden, a dokumentációban szereplő, a kutatók gyűjtéséből származó és eddig nem közölt szerzői jogi alkotásra (például fényképre, tervre, térképre, adatra). A dokumentációban szereplő képi és egyéb forrásokhoz gyűjteményi jogok is fűződnek, ezért azok felhasználásához a jogtulajdonosok további hozzájárulása szükséges.

A Dokumentáció felhasználásának engedélyezése esetén a dokumentáció felhasználása a kutatók nevének feltüntetésével és a dokumentációra történő pontos hivatkozással lehetséges.


Berekböszörményi templom

 A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) online szakmai estje, 2021. március

Az előadás online látható, FUGA Budapesti Építészeti Központ Youtube csatornáján. 

 Rácz Miklós régész:
Berekböszörmény: egy kiemelkedő bihari Árpád-kori templomunk kivitelezés közbeni kutatása 
– koronavírus idején 

Szakács Béla Zsolt felvétele                                                     

A berekböszörményi templomban 2020. tavaszán és nyarán végzett belső felújítás során több-kevesebb bizonyossággal sikerült megválaszolni a korábbi homlokzatfelújítások nyomán felvetődött néhány fontos kérdést. A kutatások és megfigyelések további érdekességeket is hoztak: az északi falon a középkori kifestés apró maradványai kerültek elő, a falak felső szakaszán pedig a vakolat alatt olyan, egykori romlásra utaló felületet, „romfalat” lehetett megfigyelni, ami egy írott forrás nyomán valószínűleg Várad 1660-ban történt elestekor bekövetkezett pusztulásról tanúskodik, amely nyomán a templom falai sok éven át tető nélkül álltak.

A járványhelyzet miatt a RÉKE est a hagyományostól eltérően, a meghirdetett időpontban a FUGA honlapján - https://fuga.org.hu/ követhető. 
A helyszínen kivetítve látható – 1 kamarai pontot kaphat a látogató.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!


A jövő nemzedékek szószólójának figyelemfelhívása

Decemberben jelent meg a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes figyelemfelhívása a műemlékek védelmének érdekében. A szöveget jelentősége miatt teljes terjedelmében közöljük oldalunkon.

AJB-7304/2020.

A jövő nemzedékek szószólójának figyelemfelhívása a nemzet közös örökségének részét képező műemlékek védelme érdekében

 

Az elmúlt években a fejlesztési és beruházói figyelem egyre inkább felfedezi a hazánk kulturális örökségének részét képező védett építészeti örökségben rejlő „tartalékokat”, a felújítási, beépítési és új rendeltetési lehetőségeket. Ez a folyamat alapjában véve kedvező és támogatandó lehet, hiszen megfelelő szabályozási környezet és erre rendelt hatékony szervezetrendszer mellett lehetőséget nyújt az örökségvédelmi szempontok fokozott érvényesítésére is, egy-egy tőkeerős új beruházás és kivitelezése kapcsán. A legutóbbi időkben ugyanakkor számos esetben hazai és nemzetközi szakmai aggodalommal kísért[1] és társadalmi konfliktusokat teremtő helyzetekkel – volt MAHART Székház, Radetzky-laktanya – szembesültünk, ezért a nemzet közös örökségének megőrzése érdekében a jövő nemzedékek érdekeinek védelméért felelős biztoshelyettesként[2] az alábbi, a műemlékek oltalmával – és általában a kulturális értékvédelemmel – kapcsolatos alapjogi keretek betartására hívom fel a figyelmet.

A műemlékek az épített környezeti örökségnek a jelen generációk döntése alapján kiemelt jogszabályi védelemmel óvott kulturális értékei a nemzet közös örökségének részeként Magyarország Alaptörvénye P) cikk (1) bekezdése alapján részesülnek kiemelt alkotmányos oltalomban: a „természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége”.

Az Alaptörvényben a Nemzeti Hitvallásban is megjelenik az utódainkért és az elkövetkezendő generációkért vállalt felelősség, hangsúlyozva a nemzeti identitás alapját képező kultúra és annak tárgyiasult formát öltött értékeinek (is) védelmét. „Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.” Ezen kinyilatkoztatás egyértelművé teszi az alkotmányozó elkötelezettségét a kulturális (és természeti) értékvédelem mellett, melynek a külön jogszabályi oltalommal védett műemlékek fontos részét képezik.

Az Alaptörvény és különösen annak P) cikke alapján az államot és mindenki mást hármas irányú kötelezettség terhel a jövő nemzedékek érdekei védelmében; a nemzet közös örökségének védelme, fenntartása és megőrzése. A műemléki oltalmat élvező építmények védelme több vetületben is kiemelt jelentőséggel bír a nemzet közös öröksége, illetőleg a jövő nemzedékek érdekeinek védelme szempontjából. Egyfelől azok a közös múlt, az emlékezés, így a nemzet közös identitását (is) meghatározó kulturális értékek, elválaszthatatlanok a nemzeti önazonosság fogalmától, annak megjelenítésétől (vizualizációjától). Ahogyan a látkép, a táj látványa, úgy a tágabb-szűkebb települési utcakép – épületeivel, műtárgyaival, sövényeivel, fáival – óhatatlanul része az „otthon”, a haza képi megjelenítésének. Az országban számos műemlékvédelem alatt álló ingatlan van, amelyek közvetlenül alakítják több millió ember legközelebbi környezetét, legyen az lakóház vagy középület. Műemlékvédelem alatt álló épületekben lakhatunk, dolgozhatunk, oda járhatunk iskolába, avagy kulturális eseményeken veszünk részt, illetve nap mint nap találkozunk velük, amikor elsétálunk mellettük. Műemlékeink mindennapjaink részei, természeti környezetünkkel karöltve határozzák azt meg.

Másfelől a műemlékek (legyenek épületek, építmények, romok, azok együttesei és kertjei stb.) az épített környezet meghatározó elemei, ebben a minőségükben pedig alapvetően befolyásolják a nemzeti vagyon állapotát és értéket, környezetük lehetséges területhasználati és a beépítési módját, ezáltal a természeti és az épített környezet állapotát. Mindezen keresztül pedig érintik úgy a jelen, mint a jövő nemzedékeinek életminőségét, testi és lelki egészsége alapjait, létfenntartásának körülményeit. Mindebből általános elvárásként is következik, hogy a jogalkotás során nem csak a jelen, hanem a jövő nemzedék egyéni és közös szükségleteit is figyelembe kell venni – ahogyan az adott érték múltbeli szerepét is –, az egyes döntések várható hatásainak mérlegelésekor pedig ezen a területen is az elővigyázatosság és megelőzés elvének kell érvényesülnie.

Az Alkotmánybíróság elvi éllel mondta ki[3], hogy a jogalkotónak gondoskodnia kell az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdéséből levezethető garanciákról, melyek által nyomon követhetően biztosítható a nemzet közös örökségét képező értékek jövő nemzedékek számára történő megőrzése. Az értékvesztés folyamata a természeti törvények által vezérelt folyamatokhoz hasonlóan irreverzibilis folyamatnak tekinthető, azaz a kulturális javak leromlása, pusztulása és megsemmisülése számos vonatkozásban végleges és helyrehozhatatlan veszteséget jelent, nem csupán az elkövetkező, de a jelen generációk számára is. Ez a körülmény az elővigyázatosság és a megelőzés elveinek fokozott érvényesítéseképpen a szabályozást óhatatlanul és szükségszerűen a védelmi funkció irányába tolja, az Alaptörvény szellemiségének megfelelően. „[A]z elővigyázatosság, illetőleg a megelőzés elvéből következő módon a P) cikk (1) bekezdése, illetőleg a XXI. cikk (1) bekezdése sérelmének megállapításához nem szükséges a környezet állapotának tényleges romlása, hanem már az állapotromlás kockázata (illetőleg az állapotromlás kockázatának felmérésére vonatkozó kötelezettség elmulasztása vagy figyelmen kívül hagyása) is megalapozza az alaptörvény-ellenesség megállapítását.”[4]

Hangsúlyozni szükséges, hogy egy érték visszafordíthatatlan károsodása esetén az ebből eredő következmények nem hozhatók helyre, a reprodukció, a másolat nem helyettesítheti magát az alkotást, annak hitelessége és történeti értéke mindörökre elvész a társadalom, illetve a jövő nemzedékek számára.[5] A hatályos alkotmányos keretek között mindennek még a kockázatát sem engedheti meg az állam, a megelőzés és az elővigyázatosság elveinek megfelelően.[6] Az Alaptörvény P) cikke tehát megfelelő garanciák biztosítását követeli meg a jogalkotótól, amelyek hiánya a jogszabály alaptörvény-ellenességét is megalapozhatja. Az Alkotmánybíróság szerint a jogalkotónak igazolnia kell, hogy a szabályozása „nem okoz adott esetben akár visszafordíthatatlan károkozást, illetőleg nem teremti meg egy ilyen károkozás elvi lehetőségét sem”.[7]

A P) cikk követelményein túlmenően az Alkotmánybíróság azt is kifejezetten megerősítette, hogy a kulturális örökség, mint az épített környezet része, az egészséges környezethez való alapjog védelmi körébe tartozik. „[A] nemzet közös örökségéért való alkotmányos felelősség konkrét tartalmát ezért az egészséges környezethez való alapvető jog intézményvédelmi garanciái és a jogbiztonság követelménye”[8] adja. A határozat következtetése, hogy „[a] műemlékvédelem körében tehát az állam arra vállal kötelezettséget, hogy teherbíró képessége függvényében milyen értékeket kíván a jövő nemzedékek számára megőrizni, amely alkotmányos értelemben osztja az egészséges környezethez való jog körében megállapított visszalépési tilalmat. Ha egyszer már valami védelem alá került, az onnét való kivételhez rendkívüli indok kell.”[9] A műemlékvédelmi jogi szabályozás és a gyakorlat alkotmányossága tekintetében tehát a XXI. cikk is kulcsfontosságú rendelkezésként jelenik meg.[10]

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy egy adott érték védelmének feloldása – akár érték-jellegének felülvizsgálata – ne volna megfelelő keretek közt elvégezhető. A műemléki védettség megszüntetésére vonatkozó követelményeket – a természetvédelmi oltalommal analóg módon – az alaptörvényi keretekkel összhangban részletesen szabályozza a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az annak felhatalmazása alapján megalkotott végrehajtási rendeletek.[11] Az állam objektív intézményvédelmi kötelezettsége – és e területen nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettsége[12] – kiterjed arra is, hogy hatékony szervezetrendszert hozzon létre a kulturális örökség védelmére mindezen anyagi és eljárási szabályok érvényesítését biztosítása érdekében.

Mindezen esetekben az eljárásrend és a döntéshozatal (tudományos) megalapozottságához és annak átláthatóságához, nyilvánosságához kiemelt közérdek fűződik, hiszen a társadalom érintett tagjai, az érték védelmének szükségességére irányuló korábbi döntés felülvizsgálatában érdekelt szakmai és társadalmi szervezetek, a társadalom széles rétege csakis ezen keresztül ismerheti meg a vélemény alakításához szükséges információkat és indokokat. Csak ezek birtokában lehet egyéni döntéseket hozni az Alaptörvény P) cikkében foglalt, a jövő nemzedékek érdekeinek védelméért az állam mellett a „mindenkit” terhelő kötelezettség teljesítéséhez. Mindemellett pedig ez biztosíthatja, hogy a döntések ne csupán egyoldalú módon – jellemzően a beruházó érdekkörében készíttetett feloldást indokoló szakvélemény alapján –, hanem széles szakmai és társadalmi konszenzuson alapuljanak.

A Nemzeti Fejlesztés 2030, Országos fejlesztési és területfejlesztési koncepció[13] a kulturális örökségvédelem kapcsán éppen ezeket a követelményeket nevesíti, prioritásként meghatározva a társadalmi részvétel biztosítását, az állami kulturális örökségvédelmi intézményrendszer megerősítését, a kulturális örökségben rejlő fejlesztési potenciál kiaknázását, kulturális, műemléki érték alapú, integrált és innovatív városrehabilitáció feltételeinek megteremtését, a világörökség és világörökség várományos területek értékeinek megőrzését, hozzáférhetővé tételét, erősítését[14]. A Koncepció hazánk jövőképére[15] tekintettel, illetőleg annak elérése érdekében határoz meg átfogó, valamint specifikus célkitűzéseket.[16] Az Országgyűlés megerősíti, hogy „a Koncepcióban foglalt alapelveket és stratégiai célkitűzéseket a jogalkotásban és a szakpolitikai stratégia- és programalkotásban folyamatosan érvényre kell juttatni.[17]

Az Alkotmánybíróság a nemzeti stratégiák kapcsán kimondta, hogy „(a)z egyes stratégiák a közjogi szervezetszabályozó eszközök körébe tartoznak, ennek megfelelően a kibocsátót kötik, ugyanakkor azonban a közép- és hosszú távú tervezés és kiszámítható jogalkotás olyan szakmai kiindulópontjai is egyben, melyek figyelembe vétele az elővigyázatosság és a megelőzés elveire is tekintettel különösen fontos az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésében nevesített, a nemzet közös örökségének körébe tartozó elemek esetében. Ennek megfelelően ezen szakmai tartalmú stratégiák figyelmen kívül hagyása valamely jogszabályváltozás alaptörvény-ellenességének vizsgálata során külön is értékelendő a nemzet közös örökségét érintő, és az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése szerint a jövő nemzedékek számára is megőrzendő szabályozási tárgyak esetében.[18]

A közelmúlt közfigyelmet kapott beruházásai és a műemléki, illetve a helyi építészeti oltalmak feloldása kapcsán[19] alapvető kérdésként merül fel, hogy a védettségek megszüntetése mennyiben áll összhangban a hosszú távú stratégiákkal, illetve mennyiben segíti vagy hátráltatja a fentebb részletezett alkotmányos követelmény fokozott érvényesítését, illetve az állam alkotmányos felelősségét és kötelezettségeinek teljesítését, valamint mindennek nyomon követhetőségét. Ezek ugyanis az alkotmányos garanciák olyan minimális zsinórmértékei, melyek objektív szempontrendszer alapján egységesen és nem ad hoc jelleggel érvényesítendőek, alkalmanként egy adott beruházáshoz igazodóan, esetenként mérlegelve, hogy mely érték tartozik a kiemelt oltalmat élvező nemzeti közös örökség körébe és mely nem.[20]

E tekintetben is megfelel a kulturális örökség védelme a természeti környezet védelmével kapcsolatban körvonalazható feltételeknek; hiszen mindkettő rendszert alkot, s a rendszer elemei egymással egységben és kölcsönhatásban érvényesülnek. Egy ökoszisztémában az azt alkotó részeknek meghatározott szerepe van és egy-egy elem kivétele óhatatlanul és visszafordíthatatlanul megváltoztatja az Egész működését. A nemzet közös örökségének tekintetében (is) szükség van az egységes szemléletre, melynek hiánya és az indokolatlan „kivételek”[21] hatással vannak az ahhoz kapcsolódó valamennyi nemzeti értékre és érintik közös emlékezetünket, erodálhatják nemzeti identitásunkat, így az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában rögzített „a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között” meglévő szövetség tiszteletben tartását és megőrzését is.

 

Budapest, 2020. december

                                                                                     Dr. Bándi Gyula

 

[1] Miután a Világörökség Bizottsága a főváros nagy léptékű beruházásai miatt COM 7B.46 döntésében a fővárosi világörökségi területekkel kapcsolatos aggodalmának adott hangot, Magyarország meghívta az UNESCO-ICOMOS Reaktív Monitoring Misszióját. A látogatást követően a Misszió jelentést adott ki, „Report on the Joint World Heritage Centre/ ICOMOS Reactive Monitoring Mission to Budapest, including the Banks of the Danube, the Buda Castle Quarter and Andrássy Avenue (Hungary) 29- 30 April 2019.” címen, melyben számos aggályát fenntartja, illetőleg általános és adott helyszínekre vonatkozó következtetéseket és ajánlásokat is megfogalmaz.

[2] Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 3. § (1) a) és b) pontja alapján.  

[3] 15/2016. (VI.5.) AB határozat [80] bekezdése.

[4] 16/2015. (VI.5.) ABH [110] bekezdése. 

[5] A hitelesség műemléki szakmai kérdésének kereteiről lásd különösen a Történeti Épületek Építészeinek és Szakértőinek Második Kongresszusán, 1964-ben, Velencében a műemlékek és műemléki együttesek konzerválásáról és restaurálásáról szóló Velencei Kartát, valamint az 1994-es Narai Dokumentumot a hitelességről.  

[6] A jövő nemzedékek szószólójának a településképi arculat védelmét szolgáló önkormányzati szabályozásokra vonatkozó ajánlásairól szóló elvi állásfoglalás 2.2. pontja az értékvédelem folyamatosságának biztosításáról. 

[7] 13/2018. (IX. 4.) AB határozat 62 bekezdése.

[8] 3104/2017. (V. 8.) AB határozat [39] bekezdése.

[9] 3104/2017. (V. 8.) AB határozat [40] bekezdése.

[10] 3068/2013. (III.14.) AB határozat [46] bekezdése.

[11] A Kötv. 35.§ (2) bekezdésében kimondja, hogy a műemléki védettség megszüntetésére ugyanazon szabályok alkalmazandóak, mint a védettség létrejöttére. A műemléki védettség megszüntetésének garanciális elemeket is tartalmazó eljárásrendjét külön szabályozás tartalmazza, a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 68/2018. (IV. 9.) Korm. rendelet. Ebben a jogszabályban a védettség keletkezésére és megszüntetésére közel azonos eljárásrend vonatkozik.

[12] A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (United Nations Educational, Scientific and Cultural Orgainzation, UNESCO) Általános Konferenciájának ülésszakán Párizsban, 1972. november 16-án elfogadott egyezmény kihirdetéséről szóló 1985. évi törvényerejű rendelet.

[13] 1/2014. (I. 3.) OGY határozat a Nemzeti Fejlesztés 2030 - Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióról (Koncepció).

[14] Koncepció 3. cím Szak- és területpolitikai fejlesztési irányok, 3.6.4.1. alcím a kulturális örökségvédelemről.

[15] Hazánk 2030-ra Kelet-Közép Európa gazdasági és szellemi központjává válik, Koncepció preambulum.

[16] Koncepció 4. és 5. pontjai. 

[17] Koncepció 2. a) alpontja. 

[18] 13/2018. (IX.14.) AB határozat [40] bekezdése. 

[19] Lásd a jövő nemzedékek szószólójának figyelemfelhívását a védett helyi építészeti értékek kapcsán.  

[20] Az ún. „régi” Athéni Karta, melyet a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusán alkottak 1931-ben, a „nemzetek történeti, művészeti és tudományos értékeinek védelmével kapcsolatos törvényeivel” foglalkozva egyértelműen leszögezi, hogy az a „magánérdekkel szemben a közösség jogait támogatja.”  

[21] „(M)inden kivétel, amely az általános szabályoktól való eltérés megengedésével enyhíti a szabályokat, magában hordozza a környezet védelmére létrejött rendszer egésze gyengítésének veszélyét.” Lásd bővebben az alapvető jogok biztosának és helyetteseinek 2019. évi beszámolójában a 130. oldalon.


1055, Bp., Falk Miksa u.9-11., Levélcím: 1387 Bp., Pf. 40. Tel.: 06 1 475-7100; Fax: 06 1 269-1615; E-mail: panasz@ajbh.hu Webcím: www.ajbh.hu; www.ajbh.hu/dr.-bandi-gyula AJB-7304/2020.

 A dokumentum eredeti közzétételi helye itt található:

jnbh-figyelemfelhivasok - AJBH

Jogszabályi fordulat a Földművelésügyi Minisztérium védett műemlék épületének sorsában

 

A RÉKE vezetőségének állásfoglalása

Januárban a kormány módosította az Országház és környéke, mint emlékhely védelméről szóló 19/2018. (II. 14.) rendeletet, amelynek az 1.§ szerint megfogalmazott célja az „emlékhelyre” és a településkép-védelmi környezetre, mint „településképi szempontból kiemelt jelentőségű területre” „egyedi településkép-védelem biztosítása”.

A 2021. január 15-től a módosított 8. paragrafus értelmében a 24891 helyrajzi számú telken az Agrárminisztérium épületének „teljes rekonstrukciója” során „a középső udvar közösségi térként történő használata, valamint a Kossuth Lajos tér és a Kozma Ferenc utca közötti gyalogos kapcsolat biztosítása érdekében vagy azzal összefüggésben” „történeti épületelemeken építési tevékenység a KNEB hozzájárulásával engedélyezhető”.

A történeti épületelemek az Agrárminisztérium esetén műemléki védelem alatt álló épületelemeket jelentenek.

A módosítás szövege utal arra, hogy a rendeletmódosítás az épület „teljes rekonstrukciója” előkészítéseként fogalmazódott meg. A lehetséges átalakítás céljaként „az udvar közösségi használatát” jelöli meg. Ez a megfogalmazás jelzés arra, hogy a módosítás kiemelkedően és elsődlegesen közérdeket: „közösségi használat” szolgál; emellett a „teljes rekonstrukció” is egy kiemelkedően pozitív fejleményt, közérdekű célt jelez.

 

A módosítás megjelenése véleményünk szerint kétféle értelmezést tesz lehetővé. Az egyik értelmezés szerint arra enged következtetni, a rendelet szerzői szerint a jogszabályok alapján működő kormányhivatal nem kellően látja el a „történeti épületelemek” védelmét, és arra a „Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság” alkalmasabb.

A másik kézenfekvő indoklás az, hogy a rendeletmódosítás szerzői ezzel arra utalnak: a „Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság” a módosítás alapján olyan döntéseket hozhat, amelyek a kulturális örökségről szóló törvénnyel, és egyéb jogszabályokkal, amelyek alapján a kormányhivatal működik, nem lennének összeegyeztethetők.

 

A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete Vezetősége kételyét fejezi ki aziránt, hogy a törvénybe foglalt szakmai követelményeket mellőzve születhet-e a kiemelt értékű és városképi helyzetű történeti középületet érintő valóban közösségi érdeket szolgáló terv és átalakítás, és a „Bizottság” rendelkezik-e azzal a szakmai legitimitással, kompetenciával – és szándékkal –, hogy a közösség érdekeit valóban figyelembe vevő, átlátható eljárással hozzon döntést a változtatásról, és valóban minden szempontból – így az örökség védelme, megőrzése, továbbadása szempontjából is – a közösség érdekeinek megfelelő tervet fogadjon el.


A jáki templom

  A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) online szakmai estje, 2021. február

Az előadás két részben, online látható, FUGA Budapesti Építészeti Központ Youtube csatornáján.  

 Pap Ildikó régész-Sarkadi Márton építész:
Pillanatkép a jáki Szent György-templom kutatásáról és helyreállításáról 



Előadásunkban a jáki templomban a Magyar Kormány támogatásának köszönhetően 2018-ban újraindult és jelenleg is folyó restaurátori, műemléki és régészeti kutatások eddigi eredményeibe szeretnénk bepillantást nyújtani. 
A projekt az épületeken végzendő munkákon kívül magában foglalja egy olyan kiállítás létesítését is, amely méltó módon bemutatja a monostor, a Ják nemzetség és a település történetét, biztosítja a művészeti, régészeti értékű tárgyak - mindenek előtt például a templom nyugati kapuzatáról származó szobrok - elhelyezését.
Az előkészítő szakaszban a műszaki, restaurátori és művészettörténeti vizsgálatok, szakvélemények, dokumentációk elkészítésére került sor, majd megindultak a kivitelezési és restaurálási munkák.
A templombelsőben most először lehetővé váló régészeti kutatások a déli mellékhajó területén a 13. századi egyházi épületnél korábbi falakat, és 11-12. századi sírcsoportokat hoztak felszínre. A további kutatástól egy kora Árpád-kori templom előkerülését reméljük.

A járványhelyzet miatt a RÉKE est a hagyományostól eltérően, a FUGA honlapján követhető. 




A helyszínen kivetítve látható – 1 kamarai pontot kaphat a látogató.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!


Nyilatkozat a Földművelésügyi Minisztérium műemlék épületének tervezett bontásáról

 A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete megdöbbenéssel értesült a sajtóból a Földművelésügyi Minisztérium épületének részleges bontásáról, amely a közölt alaprajz alapján az épület felét megsemmisítené. Az átlagos történeti épület esetén akár megfelelő megoldás kiemelten védett műemlékben nem elfogadható. Fokozottan érvényes ez, ha az építtető maga az állam.

Az 1885-86-ban épült, később homlokzati díszeitől részben megfosztott, az 1920-as években hátsó szárnyain bővített egyik első nagy, historizáló igazgatási épületünk történetének alapvető vonása – történeti épületeknél természetes módon – a hozzáépítésekkel és kisebb átalakításokkal történt szerves fejlődés, amely itt ráadásul egyedülálló módon intézményi, funkcionális folytonossággal járt együtt. A tervezett nagy mérvű bontás a szerves történeti fejlődés eddigi léptékével is ellentétben áll. A beavatkozás mértéke összeegyeztethetetlen a műemléki védettséggel, az épület azonosságát tiszteletben tartó szemlélettel. Nem a funkcionális megújulás igénye, annak mértéke, nem is elsősorban az alkalmazott szerkezetek és anyagok kifogásolhatók, hanem az, hogy a beavatkozás nincs tekintettel a történeti épületnek eddigi, a lehető legteljesebb megőrzésen, a szükséges cseréken, és hozzátételekkel való bővítésen alapuló fejlődésére.

Típusában egyedülálló épületről van szó, értékeit nem csak egyes építészeti elemek jelentik, de az épület elhelyezkedése, a beépítés módja, a belső térrendszer, homlokzatok, tetősíkok és természetesen a nyílászárók, burkolatok stb. is, mindezek egysége hozza létre azt az egyedi alkotást, amelyet műemléknek nevezünk. A Földművelésügyi Minisztérium korábban I. bírságkategóriába sorolt, 1951 óta védett műemlék. A 2020. szeptember 1-én életbe lépett törvénymódosítás szerint kiemelten védett műemlék lett. Az épület szerepel a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 3. mellékletében, vagyis a nemzeti vagyon része, tartós állami tulajdonban tartandó együttes. Mindez predesztinálja arra, hogy fokozott figyelemmel és körültekintéssel készüljön terv a megújítására, még akkor is, ha nehezen átalakítható és a mai igényekhez nehezen adaptálható.

Tisztában vagyunk vele, hogy egy műemlék helyreállítása kompromisszumokkal jár, hiszen napjaink műszaki és funkcionális követelményei számtalan kényszermegoldást eredményeznek. Ezeknek a kompromisszumoknak az elfogadható tartalmát a szakágak közötti hosszas egyeztetés, a minden szempont érvényesülését figyelembe vevő tervezés hozhatja meg. Ezt a folyamatot ösztönözheti és segítheti egy kompetens műemléki hivatal, egy a szakmai felkészültségét, alkalmasságát felmutatni tudó, független hatóság és a tagjaiban jól összeállított műemléki tervtanács.

Egyesületünk határozottan tiltakozik a teljes udvari homlokzatok és traktusok tervezett bontása, a Kossuth téri homlokzat és bejáratok értelmetlen és megalapozatlan megcsonkítása ellen. A fent leírtak alapján nyomatékosan kérjük, hogy a típusában Magyarországon egyedülálló, korai irodaépület elbontásától az építtető tekintsen el, a műemlék jelentőségére és a közérdekre tekintettel a tervezőkkel dolgozzon ki kevesebb pusztítással járó alternatív megoldásokat, illetve határozza meg úgy a funkciókat, hogy az épület minél kisebb mértékben sérüljön. 

Budapest, 2020. december

Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete

A nyilatkozathoz csatlakozik:

Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat

MTA Művészettörténeti Bizottsága ÓVÁS Egyesület


Az ikervári kastély

 A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) online szakmai estje, 2020. december

Az előadás online látható, a FUGA Budapesti Építészeti Központ Youtube csatornáján. 

 Haris Andrea művészettörténész:
Batthyány Lajos ikervári kastélya 



Az „olasz villák” stílusában épült ikervári kastélyt Batthyány Lajos, első magyar miniszterelnökünk építette 1846-1848 között; azonban a kor legnagyobb luxusával és legújabb technikai vívmányaival megálmodott rezidenciáját már nem tudta használatba venni. A kivégzett gróf vagyonának elkobzása idején, 1850-ben készült leltárak alapján a kastély még befejezetlen volt. Az épület tervezőjeként a szakirodalom általában Ybl Miklóst tartotta számon. A kastély napjainkban előkerült és azonosított tervei alapján biztosan lehet állítani, hogy az épület Pollack Ágoston és Ybl Miklós 1841-ben Építészeti Intézet néven létrehozott magánvállalkozásának lényegében egyetlen, megvalósult, nagyszabású alkotása. A most előkerült tervrajzok és az 1850-ben készült több száz oldalas iratanyag alapján pontosan meg lehet határozni a kastély 19. század közepi helyiségeit, tervezett funkciójukat, egykori díszítettségüket. A Magyar Állam tulajdonába 2016-ban magántulajdonból visszakerült kastély és parkja − a folyamatos állagvédelmi munkák ellenére − rossz állapotban van, nem látogatható és csak remélhető, hogy egyszer részévé válik a nemzeti kastélyprogramnak.
A járványhelyzet miatt a RÉKE est a hagyományostól eltérően, a meghirdetett időpontban a FUGA honlapján - https://fuga.org.hu/ követhető. 
A helyszínen kivetítve látható – 1 kamarai pontot kaphat a látogató.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!