RÉKE-Estek A FUGA Budapesti Építészeti Központban2012. november 26. hétfő, 18. óra



A majki remeteség konventépületének kivitelezést kísérő kutatása



A kamalduli remeteség főépülete, a későbbi Esterházy-kastély hasznosítása évtizedek óta váratott magára, most egy sikeres pályázat révén vált lehetségessé. A munkálatok közben számos, az épülettel kapcsolatban eddig nyitva maradt kérdésre kereshettünk válaszokat.


A konventépület, későbbi Esterházy-kastély délkeletről a felújítás közben



A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága „Oroszlány-Majkpuszta Kamalduli Remeteség Foresteria épületének műemléki rekonstrukciója és turisztikai hasznosítása” című projektje 2010-ben nyert támogatást a Közép-dunántúli Operatív Program (KDOP) keretében. A projekthez kapcsolódó kivitelezési – és restaurátori – munkák 2012 tavaszán kezdődtek a majki foresteria-épületben, amellyel párhuzamosan szükségesnek látszott az épület falkutatási és dokumentálási munkáinak elvégzésése is. A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága e feladatokkal a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központját bízta meg.  
  
A helyszíni építéstörténeti kutatásra három fázisban került sor:
1. Homlokzati dokumentálás, elsősorban a nyílásátalakítások építéstörténetének tisztázására.
2. Célzott kutatás az építészeti terv egyes részeihez kapcsolódóan, a rekonstruálni tervezett szerkezetek helyén
3. Kivitelezés közbeni megfigyelések

A helyszíni kutatás a projekt körülményei miatt a kivitelezés fázisával nagyrészt párhuzamosan zajlott.
A homlokzatok kutatása roncsolásmentes módon, az építőanyagok, a falszövet, falazóhabarcs, a kőkeretek anyaga és a vakolatok megfigyelése alapján történt. Ennek alapján dokumentáltuk a homlokzati átalakítások építéstörténetét. Az épületeken – az emelet nagy részének második világháborús pusztulását és részleges formában történt újjáépítését nem számítva – csak minimális homlokzati átalakításokra került sor, az átépítések elsősorban a nyílásokat érintették. Lehetőség volt ugyanakkor a barokk kori építés fázisainak  megfigyelésére és így a szakaszos építés folyamatának – legalább részleges – rekonstrukciójára, ezen kívül egy eredeti és az udvar felé egy utólagos földszinti csatlakozó épületrész nyomai is megfigyelhetők voltak.
A célzott kutatás során a rekonstruálni tervezett elemek helyét kellett vizsgálni. A vizsgálatok első lépésben festő-restaurátori kutatással kezdődtek, melyeket Boromisza Péter és Nemessányi Klára restaurátorok végeztek el. Ez a kutatás tisztázta a kérdések többségét, a szerkezetek többségének rekonstrukciója az eredetileg tervezett formában nem igazolódott és tervmódosításra került sor. Ahol a szerkezet léte igazolódott, ott részletes dokumentálásra és falkutatásra került sor.
Az északnyugati szárnyban a korábban már azonosított funkciójú konyhában – amely, mint kiderült, nem az épület egyetlen eredeti konyhája és valószínűleg nem is a kolostor elsődleges konyhája – a falfelületek kutatása során a szabadtűzhely füstfogó gerendáinak helyét megtaláltuk, az utólagos boltozat miatt nem kutathattuk azonban a kürtő maradványait. Ezek a kivitelezés során, a padlás szintsüllyesztése közben kerültek elő, teljessé téve a konyha füstelvezetési rendszerének rekontrukcióját.
Az emeletre vezető lépcső alatt a később kialakított WC-k és válaszfalaik elbontása után azonosíthatók voltak az eredeti árnyékszék kialakításának nyomai, a bejárat felől, a lépcsőpihenő alatti térből való lehatárolást jelentő faszerkezetű válaszfal és az ablakfülkében az eredeti árnyékszék ülőkéjének nyoma.
A kivitelezés során a padlóbontások, a vakolat nélküli belső terek dokumentálása, a boltozati feltöltések kitermelése és a padlások hozzáférhetővé válása jelentették a legtöbb megfigyelési lehetőséget.
Az északnyugati szárny végén egy korábbi építési periódust képviselő, önálló épület volt azonosítható. Az épület feltehetően kétosztatú volt, padlószintje a későbbi konventépületénél fél méterrel magasabban húzódott, belül vakolatból húzott párkányok felett feltehetőleg síkfödémes volt. Az épületet később a konventépületbe foglalták, válaszfalát elbontva benne alakították ki a folyosóból és teremből álló, az udvari ajtó felirata szerint könyvtárnak és káptalanteremnek helyet adó két helyiséget, melyeket boltozattal láttak el.
A káptalanterem udvari falhoz közel, szimmetrikusan elhelyezkedő eredeti ajtónyílásai és a két hosszanti falban kialakított két eredeti, később erősen átalakított fülkéi a megfigyelések és a kivitelezés közbeni bontások nyomán azonosíthatók voltak.

Az egykori könyvtár-káptalanterem fülkezáradékának feltárása
Az épület északkeleti sarkában a sarokhelyiség alatt a kivitelezés nyomán egy lemélyített, téglapadlós térben hosszúkás tüzelőberendezés került elő, melyet egy faszerkezetű vakpadló fedett és a szomszédos helyiségből lemélyedő fűtőkamrából volt fűthető. A berendezést másodlagosan alakították ki, minden valószínűség szerint a kolostor feloszlatása után létrehozott posztógyár egy műhelyének működéséhez kapcsolható. A műhely rendeltetését egyelőre nem sikerült meghatározni.

A sarokhelyiségben felfedezett műhely tüzelőberendezésének lemélyített fűtőkamrája
A kolostor északkeleti szárnyban elhelyezkedő főlépcsőjének jobb oldalán két fürdőszoba helyén a lépcső elbontott szárnyának nyomai voltak megfigyelhetők, melyet az Esterházy-kastély kialakításakor szüntethettek meg, hogy helyet adjon az új funkció által igényelt fürdőszobáknak.
A délkeleti szárny földszintjén a kastély tálalóként azonosított helyiségében díszítőfestés restaurálására kerül sor. Ennek során az építéstörténetre vonatkozóan több megfigyelésre volt lehetőség. A helyiség egyik, kémény felőli oldalán a kolostor periódusában egy kb. 1 m-es keskeny teret válaszfal határolt le. A válaszfalban ajtó nyílott. Legkésőbb a kastéllyá alakítás során a válaszfalat elbontották, ugyanakkor a keskeny tér oldalfalán és a boltozatán cserélték a vakolatot. Feltehető, hogy eredetileg egy tüzelőberendezéses konyhai funkciója volt a helyiségnek.
Az Esterházy-korszakban a rokokó díszítőfestést követően egy faszerkezetű részleges magasságú elválasztó szerkezetet – talán a tálaló berendezésének beépített elemét – helyeztek el a helyiségben, ennek nyomait is rögzíthettük.

A rokokó kifestésű tálalóhelyiség a kutatások után
A kastély periódusának legdíszesebb, világi funkcióra kialakított tere a Vadászterem vagy szalon, melyet 1900 körül faburkolattal és vadászjeleneteket ábrázoló rajzokkal díszítettek. A parketta felbontása során kiderült, hogy a nagy méretű tér helyén eredetileg három helyiség volt. A később tálaló felőli, északkeleti kisebb térben keskeny alapozás húzódott keresztül. E helyiség felett a padláson, az osztófal feletti kémény oldalán sikerült megtalálni egy elbontott kéménykürtő helyét, mely a csatlakozó falcsorbázatokból nagy méretű konyhai szabadkéményként rekonstruálható. Ennek alapján ide lokalizáható a kolostornak a feloszlatás idején készült jegyzőkönyvben is szereplő konyhája, mely a kút és a kolostori ebédlő közelségéből ítélve az elsődleges vagy fontosabb konyha lehetett a már említett északnyugati konyha mellett. A szélső helyiségben feltárt keskeny alapozás a tűzhely vagy a kürtő alátámasztását jelezheti.
A kolostor legdíszesebb, szerencsésen épen fennmaradt tere a freskókkal és stukkókkal díszített refektórium. A helyiségben a padló bontása során előkerült az eredeti kályha alapozása, amely fontos adalékot jelent a helyiség eredeti kialakítására vonatkozóan. Kiderült, hogy az alapozás jelentősen, mintegy 50 cm-re benyúlik a Vadászterembe vezető, az Esterházyak által kialakított ajtó elé. Ennek alapján itt nem lehetett ajtó, vagy csak egy jóval kisebb nyílás. A kályha helye ugyanakkor jól láthatóan követte a terem festett és stukkós faldíszítésének a terem tengelyétől eltérő szimmetriatengelyét.

Az Utolsó vacsora-freskó restaurálás alatt

A kivitelezés során elvégzett épületkutatás és festőrestaurátori feltárás több eddigi tudományos feltételezést pontosított és új eredményeket is hozott a majki foresteria-épülettel kapcsolatban. Ezek alapján egyrészt sor kerülhet az épület 18. századi, szerzetesi életet bemutató enteriőrjeinek történetileg hitelesebb megjelenítésére, másrészt indokolt lehet a – nem kevésbé meghatározó – Esterházy-kori vadászkastély hangsúlyosabb bemutatása is az előkerült 19. századi díszítőfestések méltó foglalatában.   

     Rácz Miklós                                                                   Sárossy Péter
Magyar Nemzeti Múzeum                         Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási
Nemzeti Örökségvédelmi Központ                              és Szolgáltatási Központ