Nyílt levél a műemlékvédelem felszámolásáról
A magyar kormány 2017-re megvalósította a nemzettudatunk részét 145 éve képező műemlékvédelem egyetlen szakintézményének felszámolását, és bezárta a gyakorlati valamint a tudományos műemléki munka alapját képező gyűjteményeket (tervtár, fotótár, könyvtár, irattár). A szakmai megalapozottság biztosítására képes háttérintézmény megszüntetésével a politikától és/vagy a gazdaságossági szempontoktól teljesen függő helyzetbe hozta a korábban már a helyi építésigazgatásba áthelyezett hatósági szakembereket.
A műemlékvédelem intézményei a rendszerváltás óta a folyamatos átalakítások miatt és ellenére sem tudtak megfelelni a társadalom, az egyházak és az államigazgatás elvárásainak. Mindezt érzékelve a szakemberek számos koncepciót, stratégiát készítettek, azonban a döntéshozók ezeket rendre figyelmen kívül hagyták.
A műemlékvédelem megmaradt, szervezetileg széttagolt, nem összehangoltan működő állami szervei – járási hivatalok, minisztériumi főosztályok, állami tulajdonú kft – ma nem alkalmasak arra, hogy ellássák a műemlékvédelem alapfeladatait, amelyek elsősorban nem az állami presztízsberuházásokban való közreműködést jelentik. A még mindig hatályos 2001. évi Kulturális Örökségvédelmi Törvényben és az ahhoz kapcsolódó jogszabályokban meghatározott állami alapfeladatok közül napjainkra lényegében csak a hatósági eljárás maradt meg. Megszűntek az állami műemlékvédelem kezdeteitől végzett olyan alapfeladatok, mint az ország feltáratlan és folyamatosan pusztuló műemléki értékeinek számbavétele, a védett műemlékállomány felülvizsgálata és az ezekre épülő törlési valamint védési eljárások lebonyolítása, a műemlékjegyzékek és topográfiák összeállítása. 2017-re eltűnt az összes szakmai periodika és könyvsorozat, holott ezek a kiadványok nem pusztán a műemlékvédelem, hanem a történeti, építészettörténeti és művészettörténeti alapkutatások közlésének is elsőrendű, széles nemzetközi elismerést élvező fórumainak számítottak. A műemléki gyűjtemények a Kárpát-medencei épített örökséghez kapcsolódó terv- és kutatási anyagok egyedülálló archívumai voltak, amelyek bezárásával megszakadt egy, a 19. század közepe óta tartó folyamat.
Megszűnt a szakmai utánpótlás, nagy tudású szakemberek kényszerültek távozni, nem épült ki a gyakornoki rendszer, noha az elmúlt időszak sikere volt, hogy több egyetemen indult műemlékvédelmi képzés. Továbbra is hiányzik a kedvezmények és támogatások – magánszemélyek számára igényelhető – más országokban alkalmazott kiszámítható eszközrendszere; a műemléktulajdonosok csak a korlátozások és előírások nyűgét ismerik. Ellehetetlenült a magyar műemlékvédelem nemzetközi kapcsolatrendszere, miközben a közép-európai műemlékvédelem számára a Magyarországon kidolgozott kutatási gyakorlat a közelmúltban még példaértékű volt.
Meggyőződésünk, hogy hazánk épített öröksége az európai kulturális örökség integráns része, ennek megóvása és átörökítése a jelen helyzetben veszélyeztetett Magyarországon. Felkérjük a hazai- és európai társintézményeket, szakmai/civil szervezeteket, tudományos intézeteket valamint a kultúrpolitika alakítóit, hogy minden fórumon hallassák hangjukat egy újjászervezett műemléki intézmény létrehozása érdekében.
Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete
A nyílt levélhez csatlakozók:
MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottsága
Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat
Óvás! Egyesület
Kelecsényi Kristóf, CentrArt Egyesület, elnök
Mezei Emese, CentrArt Egyesület, tudományos titkár