A nagyvázsonyi volt Kinizsi-vár emblematikus emléke a hazai középkori műemlékállománynak. Ez elsősorban a széles körben ismert Kinizsi-kultusznak köszönhető, szakmai körökben viszont annak, hogy a vár legutóbbi helyreállítása egyike az akkor újonnan szervezett Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) első munkáinak. A Veszprém Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala által indított, majd az OMF révén folytatott, Sedlmayr János vezette helyreállítás 1954-től 1960-ig tartott.
A helyreállítás az kezdeti időszakában a helyszínen dolgozó Éri István – mai fogalmaink szerint – csak régészeti megfigyelést végezhetett. Később alakult át a kutatás valódi ásatássá. Különösen nagy jelentőségű az utókor számára a nagy számú fénykép, amit Éri a munkák folyamán készített. Ezeken ugyanis számos, a mostani falkutatáshoz szükséges információt rögzített, sokszor olyat is, aminek nem tulajdonított nagyobb jelentőséget. Tudnunk kell, hogy a falkutatás módszertana akkoriban még nem alakult ki, váraknál végképp nem alkalmazták. A fotókon olyan részletek látszanak, amelyek ma már nem, mivel azokat állékonysági okokból vagy visszabontották, vagy átfalazták. Emiatt ma már nagyrészt ellenőrizhetetlen az észrevételeinek jó része is, hacsak nem bontjuk vissza szisztematikusan a Sedlmayr-féle falazatokat, amivel viszont a műemlék állagát veszélyeztetnénk. Különösen az jelent gondot a mai kutató számára, hogy a fotóról esetlegesen felismert jelenségek egymáshoz való fizikai viszonyát, ezáltal az építési korszakhoz való kötését nem lehet megállapítani, az így meghatározott építési periódusokat sem tudjuk pontosan lehatárolni Lényeges, hogy a lakótornyon csak kisebb helyreállítási munkák folytak, rendesen beállványozva sosem volt, így azon még ennyi építéstörténeti megállapítással sem rendelkezünk.
Amikor a 2018. év végén a Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében falkutatásokat végeztünk, elsősorban a tervezett beruházás és építési tevékenység által érintett részeket tartottuk fontosnak vizsgálni. Ez esetünkben – legalábbis a projekt kezdetekor – a nyugati palotaszárnyat, annak északi, beforduló szakaszát, illetve az ezekre tervezett ráépítés és a lakótorony ízesülését jelentette.
Ebből adódóan a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt a lakótorony északi (udvar felőli) és a nyugati homlokzatát kutattuk meg. Ennek tanulságairól számolt be jelen előadás, illetve a kutatók megkísérelték az 1950-es években helyreállított – épp ezért ma már nemigen kutatható – többi romfal értelmezését is új kontextusba helyezni.
Koppány András-Fülöp András
A cikk a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szervezésében a FUGA Budapesti Építészeti Központban 2019. május 20-án elhangzott előadás kivonatos összefoglalása.