Megrendülten tudatjuk, hogy Dávid Ferenc művészettörténész, a RÉKE elnöke, barátunk, kollégánk elhunyt.
A fényképek 2018. március 23-án készültek Feriről a FUGA Budapesti Építészeti Központban
(fotó: Hack Róbert).
Gyászhír
Megrendülten tudatjuk, hogy Dávid Ferenc művészettörténész, a RÉKE elnöke, barátunk, kollégánk elhunyt.
A zirci volt Dubniczay-Reguly-ház kutatása
A volt Dubniczay–Reguly ház Zirc központjában, a Rákóczi úton található. Az épületegyüttes több elemből áll: egy egyemeletes kéttraktusos, négy tengelyes épületből és egy hozzá csatlakozó a telek mélye felé többszörösen beforduló földszintes szárnyból.
Az utcai homlokzat klasszicizáló barokk architektúrájú, a középső két tengelyben a homlokzat kissé – rizalitszerűen - előugratott. Az udvari homlokzat jelen formájában leegyszerűsített helyreállítás. A földszint és az emelet azonos helyiség kiosztású, esetenként modern válaszfalakkal osztva.
A pince igen keskeny dongaboltozatos tér, amely csak az épület utcai tengelye alatt helyezkedik el. A pincében egy kút található, szerepe inkább „vízszigetelő” jellegű, lejárata az oldalhomlokzaton nyílik.
A földszintes, a telek hátsó részéig futó visszaforduló L alakú épületszárny jelen állapotában már többszörös helyreállításon átesett épületrész, tagoltsága több átépítésre, toldásra utal.
Az épület falkutatását még 2007-ben kezdtük meg, majd hosszabb-rövidebb megszakításokkal 2018-ban zártuk. A legutóbbi kutatások az egész épületegyüttest érintő helyreállításhoz kapcsolódnak, amelyek kivitelezése közben még további építészettörténeti megfigyelések szükségesek.
A külső és belső falkutatás során megállapítható volt, hogy az egy emeletes épületrész első periódusában a földszint szélén a legkeletibb ablaktengely helyén kőszerkezetes ajtó és mögötte kapualj nyílott. Feltehetően a kapualj kert felőli traktushoz tartozó szakaszából lehetett bejutni az emeletre vezető lépcsőházba. E korszakban a szomszédos telken álló földszintes épületszárny még elkülönült az emeletes épülettől és fokozatosan kiépülve zárt udvaros szerkezetű volt. A 19. század során váltak csak egységesebb épületegyüttessé a korábban két elkülönülő telken álló épületek. Ekkor a földszintes épület egy részét visszabontották, hogy egységes udvart alakítsanak ki. A visszabontáskor építették meg a jelenlegi kapualjat és a belőle nyíló lépcsőházat. Ez utóbbit helyiségek ebontásával és átépítésével alakították ki.
A földszintes szárny alapvetően háromosztatú épületrészekre és hozzájuk kapcsolódó terekre oszlik. Lakásként, tárolótérként és műhelyekként szolgáltak. A műhelyek közül egyedül a telekszélen álló szárnyban elhelyezkedő boltozott kovácsműhely maradt meg egyedül beazonosíthatóan
Koppány András régész
A cikk a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szervezésében a FUGA Budapesti Építészeti Központban 2018. november 26-án elhangzott előadás kivonatos összefoglalása
Az utcai homlokzat klasszicizáló barokk architektúrájú, a középső két tengelyben a homlokzat kissé – rizalitszerűen - előugratott. Az udvari homlokzat jelen formájában leegyszerűsített helyreállítás. A földszint és az emelet azonos helyiség kiosztású, esetenként modern válaszfalakkal osztva.
A pince igen keskeny dongaboltozatos tér, amely csak az épület utcai tengelye alatt helyezkedik el. A pincében egy kút található, szerepe inkább „vízszigetelő” jellegű, lejárata az oldalhomlokzaton nyílik.
A földszintes, a telek hátsó részéig futó visszaforduló L alakú épületszárny jelen állapotában már többszörös helyreállításon átesett épületrész, tagoltsága több átépítésre, toldásra utal.
Az épület falkutatását még 2007-ben kezdtük meg, majd hosszabb-rövidebb megszakításokkal 2018-ban zártuk. A legutóbbi kutatások az egész épületegyüttest érintő helyreállításhoz kapcsolódnak, amelyek kivitelezése közben még további építészettörténeti megfigyelések szükségesek.
 |
| Az egykori konyha falkutatása |
A külső és belső falkutatás során megállapítható volt, hogy az egy emeletes épületrész első periódusában a földszint szélén a legkeletibb ablaktengely helyén kőszerkezetes ajtó és mögötte kapualj nyílott. Feltehetően a kapualj kert felőli traktushoz tartozó szakaszából lehetett bejutni az emeletre vezető lépcsőházba. E korszakban a szomszédos telken álló földszintes épületszárny még elkülönült az emeletes épülettől és fokozatosan kiépülve zárt udvaros szerkezetű volt. A 19. század során váltak csak egységesebb épületegyüttessé a korábban két elkülönülő telken álló épületek. Ekkor a földszintes épület egy részét visszabontották, hogy egységes udvart alakítsanak ki. A visszabontáskor építették meg a jelenlegi kapualjat és a belőle nyíló lépcsőházat. Ez utóbbit helyiségek ebontásával és átépítésével alakították ki.
 |
| Földszintes épületrész tetőlenyomata a lépcsőház belső falán |
A földszintes szárny alapvetően háromosztatú épületrészekre és hozzájuk kapcsolódó terekre oszlik. Lakásként, tárolótérként és műhelyekként szolgáltak. A műhelyek közül egyedül a telekszélen álló szárnyban elhelyezkedő boltozott kovácsműhely maradt meg egyedül beazonosíthatóan
Koppány András régész
A cikk a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szervezésében a FUGA Budapesti Építészeti Központban 2018. november 26-án elhangzott előadás kivonatos összefoglalása
Bélapátfalva, apátsági templom - kutatási kérdések
Úgy tűnik,
hogy Valter Ilona régészeti feltárása [1]
és Szakál Ernő falkutatása [2] óta eltelt mintegy hatvan év után még mindig
vannak nyitott kérdések a templom építéstörténetével kapcsolatban.
Ilyen elsőként a nyugati homlokzat középső zónájának anyagában sávozott díszítési módja, ennek funkciója, (előcsarnok? L. Gergelyffy [3]), mely szinte emblematikusan jellemzi a templomot.
Ilyen elsőként a nyugati homlokzat középső zónájának anyagában sávozott díszítési módja, ennek funkciója, (előcsarnok? L. Gergelyffy [3]), mely szinte emblematikusan jellemzi a templomot.
 |
| A templom nyugati homlokzata (Horogszegi Tamás felvétele, 2018) |
A két színű kőből emelt kétrétegű falazat külső burkolatának építőanyagául a sötétvörös-lilás tónusú kvarcandezitet és a világos okker színű andezittufát használtak.[4] Ugyanakkor ez a sávozás csak a két támpillér közötti mezőre, a vízvető párkányig, illetve a conversus kapu fölött két kvádersor magasságáig terjed ki. E mellett még a 13. századi falszövetben találunk néhány lilás színű kvarcandezit kvádert, elszórva. Mindez akár utalhatna arra is, hogy eredetileg az egész templomot a lengyelországi Wachock ciszterci templomához hasonlóan, opus italicum módra, sávozott díszítésű falakból emelték volna, és a váltást esetlegesen terv- vagy a bányászható kőanyag helyének megváltozása okoztatta.
 |
| A rózsaablak alatti kváderfestés (Horogszegi Tamás felvétele, 2018) |
Ebben a relációban figyelemre méltó az a tény, hogy a főszentély, amellyel a templom építkezését elkezdhették, egészen más struktúrát mutat, mind a kváderek mérete, mind részben a kőanyag tekintetében. Megjegyzendő még, hogy a homlokzatépítéshez szükséges állványlyukak nyugati homlokzaton csak a középső zónában vannak, míg a szintén sávozott díszítésű conversus-kapu fölötti falmezőben nincsenek, ami szintén valamilyen váltást jelezhet a munkamenetben, miként az is hogy ezen kívül a 13. századi falszövetben csak az északi kereszthajó felső zónájában vannak, ott téglával befalazott, állványlyukak. (Szintén megjegyzendő, hogy a nyugati homlokzaton a párkány alatt is van két, téglával befalazott fészek, ami nem építési állványhoz, hanem valószínűleg az előcsarnok félnyereg fedéséhez tartozott.)
A nyugati
homlokzat középmezőjének kiemelt szerepére utalhat a foltokban megmaradt,
többrétegű díszítőfestés, amelyet nagyrészt az eleve sávozottan díszített falfelületre festettek,
alapvakolat nélkül. A támpillérek felülete a fejezetek magasságáig színes
kváderosztást kapott, ami a főkapu felé kifordult a homlokzat síkjára, a
rózsaablak alatti párkány alatt viszont úgy tűnik monokróm okker festett
kváderek voltak, fehérre festett fugákkal.
 |
| A kváderfestés részlete (Horogszegi Tamás felvétele, 2018) |
A festett kváderosztás teljesen eltérő ritmusú, mint a templom kőkiosztása. A nyugati homlokzat kapuzatai szintén kaptak díszítő festést és közöttük a falmező is festett volt. A kváderfestés rendszere legjobban a conversus-kapu kereteléséről olvasható le, itt maradt meg a legépebb töredék. Az ajtónyílás homloksíkján és a keret belső felületén is nyomokban megmaradt a vörös és sárga kváderfestés. A festett kváderek között a fugát két fekete vonal közötti fehér csík alkotja. A kváderfestés a keret belső oldalára is befordul. Ez a vöröses és sárgás kváderfestés szinte szó szerinti megfelelője D. Mezey Alice kutatásai nyomán a jáki déli kapuról ismertnek,[5] és Ják körében is előfordul.[6]
 |
| A templombelső kelet felé (Horogszegi Tamás felvétele, 2018) |
Kutatási kérdések még jócskán vannak a templombelső műformái tekintetében is. Az, hogy a mellékhajók féloszlopos, bimbós fejezetes falpillér rendszere nincs formai kapcsolatban a főhajó pilléres-konzolos rendszerével vélhetően a hosszan elnyúló középkori építésmenetnek és az ezt rekonstruáló barokk építkezésnek köszönhetjük. Viszont izgalmas építéstörténeti kérdéseket vet fel maga a pillérforma a gótikus lábazattal és a 13. századi profilformát mutató konzolfejezetekkel. A tagozatok a konzolok 13. századi eredetét igazolja, viszont a pillér lábazati profilja, élszedésének félgúlás megállítása egy késői, 14. század második felére keltezhető befejezést sugall, hasonlóképp a pillér keleti és északi oldalán levésett gótikus baldachinfülke is.
 |
| A barokk karzat (HT_2018) |
Az 1737-ben kezdődött barokk kori helyreállítás, az
az ekkor megjelenő műformák
művészettörténészi feldolgozása sajnos még várat magára. A helyreállítás során lebontották és újraépítették a két mellékhajó oldalfalát, a szentélyeket
részben újrafalazták, valamint beboltozták a templomot. Mindezek a munkák
mellett új sekrestye, illetve karzat épült. Végeredményként a templom tömegének
cca. 20 százaléka maradt az első, románkori építési periódusból, a többi barokk
kori.
 |
| A sekrestye (Horogszegi Tamás felvétele, 2018) |
 |
| A sekrestye belső nyugat felé (2006) |
Figyelemre méltó, hogy a 18. századi helyreállítási munkák során a
középkori műformákhoz nyúltak vissza, így a sekrestye esetében is, melynek,
tölcsérbélletes ablaka, belső gótikus formát követő boltozata és historizáló
stílusú konzolai a templom 13. századi műformáihoz igazodnak. Mindez a barokk
kori gótizálás olyan kiemelkedő (és igen csekély számban megmaradt) emlékei
sorába emeli a sekrestyét, mint a márianosztrai pálos templom gótizáló
szentélye, vagy a pannonhalmi késő gótikus kerengő boltozat-kiegészítése. Igen
sajnálatos, hogy a tulajdonosi szándék és az azt megalapozó tudományos munka
értéktelennek és eliminálandónak ítéli ezt a magyar építészettörténetben
kiemelkedő fontosságúnak számító épületrészt, és nem mellesleg szintúgy a
barokk karzatot.
Bozóki Lajos
A cikk a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szervezésében a FUGA Budapesti Építészeti Központban 2018. szeptember 24-én elhangzott előadás kivonatos összefoglalása
[1]
Valter Ilona: A bélapátfalvi monostor feltárási munkálatai 1964-ben. In: Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1966. 199-223.
[2] Szakál Ernő: Jelentés a
bélapátfalvi munkálatokról. Műemlékvédelem III. 1959. 200-209
[3] Gergelyffy András: A
bélapátfalvai apátsági templom. Bp. 1960.
[6] Szakács Béla Zsolt:
Homlokzatok színessége a romanikában. In. Magyar műemlékvédelem XIV. Bp. 2007.
227.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)