Az E-Tervpályázatok felületén megjelent „a zsámbéki Öregtemplom és környezetének megújítását” célzó országos tervpályázati felhívás. A felhívás a szakmai előkészítő anyagokon alapul. A RÉKE vezetősége üdvözli az elvégzett szakmai előkészítő munkákat, és azt, hogy országos tervpályázatra kerül sor.
A szakmai előkészítést és a kiírást kormányhatározat előzte meg, mely állami támogatást biztosított erre a célra.
A kiírás tárgya „a zsámbéki Templom- és kolostoregyüttes épületeinek újra értelmezésével, kihasználhatóságával olyan komplex turisztikai épületegyüttes létrehozása, amely magába foglalja egy modern látogatóközpont felépítését, a templom rekonstrukcióját, és a premontrei rendház kialakítását.”
A „projekt fő célja, hogy a premontrei rendi életet és építészetet megtestesítő, egyben a legismertebb magyarországi romtemplom a középkori rendi építészethez méltó felépítményt és környezetet kapjon.”
Mindaz, ami a zsámbéki volt premontrei templomból és kolostorból ma áll, az eredeti építők és a megőrzésért eddig cselekvő elődök műve, amely kitüntetett tiszteletet érdemel. Műemléki szempontból a meglevő rommaradvány hordozza az igazi értéket, bármely hozzátétel csak másodlagos szerepet játszik. Úgy gondoljuk, hogy semmilyen újabb felépítmény nem lehet a meglevő, részben ép, részben töredékes épületrészeknél méltóbb a középkori rendi építészethez. A megmaradásnak (pusztulásnak) az a foka, amely a templomot az utóbbi háromszáz évben jellemzi, önmagában is a rom egyik legfontosabb történeti értéke. A hármas funkció: modern látogatóközpont, templom és rendház ugyanakkor érdemben nehezen összeegyeztethetőnek látszik a templom és kolostor együttesének történeti elrendezésével, amely egyetlen, kizárólagosan kolostori használatú zárt belső udvar, a kerengő köré rendeződött – félő, hogy a tervezett funkció túlterheli a helyszínt.
A kiírás szerint „fontos célként fogalmazódott meg az is, hogy a tervezett fejlesztéssel olyan egyedi turisztikai desztináció jöjjön létre, amely alkalmassá teszi a Zsámbéki-medencét arra, hogy hosszú távon Budapest középkori színterű turisztikai helyszíne legyen, amely hirdeti az Árpádház szellemi és kulturális örökségét, a magyarság keresztény gyökereit, annak egységességét, valamint európaiságát.” Úgy gondoljuk, hogy a templom- és kolostorrom ma is ilyen egyedi turisztikai helyszín, amely további hozzátétel nélkül is hitelesen közvetíti az itt megfogalmazott eszmeiséget.
A kiíró így fogalmaz: „A fizikai erózió, amely teszi tönkre az Öregtemplom romegyüttesét nehezen vehető észre. Napról-napra alig van változás, időtlen a rom, de egy-egy emberöltőnyi idő alatt jóvátehetetlenül pusztulnak el részei, részletei. És a fizikai pusztulás lelki és erkölcsi sérülés is egyúttal. Ennek a folyamatnak szeretne a Kiíró véget vetni, és ehhez keresi az építészeti eszközöket ebben a tervpályázatban.” A kiírás itt meglátásunk szerint az építészeti emlékekhez való kapcsolódásnak, a műemlékvédelem törekvéseinek félreértéséről tanúskodik. Az idő múlása elkerülhetetlen, az épületek, műemlékek állapota folyamatos, felelősségteljes gondozással, arányos, szükségszerű beavatkozásokkal, javításokkal tartandó fenn. Az idő nyomai, az anyag korának láthatósága, a pusztulás egyes változásai lehetővé teszik a történeti épületek által való emlékezést, az idő láthatóságát, érzékelhetőségét. Az eltelt idő nyomait semmiképpen nem tekinthetjük lelki, erkölcsi sérülésnek, sokkal inkább a megmaradás bizonyságának. Arra, hogy középkori templomromjaink meglevő állapotának konzerválása, környezetük rendezése tekinthető önmagában is jelentős kulturális és turisztikai értéknek, hazai kortárs jó példa a Rom Vándor Program – a program megközelítésmódját a zsámbéki premontrei templomrom kapcsán meg kellene ismerni, és meg kellene szívlelni a pályázat elbírálóinak és résztvevőinek.
A műemlék fenntartásához szükséges a megfelelő használat biztosítása, ugyanakkor a változtatásoknak, a műemlék önazonosságának megőrzése érdekében, a megalapozottan szükséges minimumra kell korlátozódni. Jelentős változtatásokat csak időbeli fokozatossággal, a funkcionális, műszaki megoldásokra vonatkozó visszacsatolások beiktatásával lenne indokolt véghez vinni – erre sajnos nem látunk utalást a kiírásban.
A kormányhatározat a támogatást a kormányzati kommunikációért felelős miniszter alá rendelte. Szerencsésebb lenne, ha a műemlékek megóvására külön, szakmai megalapozottsággal működő állami intézmény, és ahhoz rendelt külön, hosszabb távon kiszámítható költségvetési keret állna rendelkezésre. A kormányhatározattal egyszerre érkező, százszázalékos állami támogatások, melyek sokszor érdemi szervezeti-szakmai felkészülés nélkül helyi döntéshozók kizárólagos hatáskörébe kerülnek, több, a műemlékek szempontjából igen negatív eredményhez vezettek – ilyen a veszprémi székesegyház most lezajlott átalakítása és a diósgyőri vár állapota. Ezért határozottan javasoljuk, hogy az állami pénzből megvalósuló műemléki beavatkozások esetén a megvalósítás teljes folyamatát minden esetben érdemi, szoros állami szakmai felügyelet is kísérje. Az önálló, országos hatáskörű szakmai intézmény – mint például Csehországban a Nemzeti Műemléki Hivatal, Lengyelországban az Örökség Nemzeti Intézete, Ausztriában a Szövetségi Műemléki Hivatal – nélkül a műemlékek védelme Magyarországon sajnos továbbra is gyenge marad.
2023. június 1.
A RÉKE vezetősége
frissítve: 2023. június 7.
