Nyilatkozat a Földművelésügyi Minisztérium műemlék épületének tervezett bontásáról

 A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete megdöbbenéssel értesült a sajtóból a Földművelésügyi Minisztérium épületének részleges bontásáról, amely a közölt alaprajz alapján az épület felét megsemmisítené. Az átlagos történeti épület esetén akár megfelelő megoldás kiemelten védett műemlékben nem elfogadható. Fokozottan érvényes ez, ha az építtető maga az állam.

Az 1885-86-ban épült, később homlokzati díszeitől részben megfosztott, az 1920-as években hátsó szárnyain bővített egyik első nagy, historizáló igazgatási épületünk történetének alapvető vonása – történeti épületeknél természetes módon – a hozzáépítésekkel és kisebb átalakításokkal történt szerves fejlődés, amely itt ráadásul egyedülálló módon intézményi, funkcionális folytonossággal járt együtt. A tervezett nagy mérvű bontás a szerves történeti fejlődés eddigi léptékével is ellentétben áll. A beavatkozás mértéke összeegyeztethetetlen a műemléki védettséggel, az épület azonosságát tiszteletben tartó szemlélettel. Nem a funkcionális megújulás igénye, annak mértéke, nem is elsősorban az alkalmazott szerkezetek és anyagok kifogásolhatók, hanem az, hogy a beavatkozás nincs tekintettel a történeti épületnek eddigi, a lehető legteljesebb megőrzésen, a szükséges cseréken, és hozzátételekkel való bővítésen alapuló fejlődésére.

Típusában egyedülálló épületről van szó, értékeit nem csak egyes építészeti elemek jelentik, de az épület elhelyezkedése, a beépítés módja, a belső térrendszer, homlokzatok, tetősíkok és természetesen a nyílászárók, burkolatok stb. is, mindezek egysége hozza létre azt az egyedi alkotást, amelyet műemléknek nevezünk. A Földművelésügyi Minisztérium korábban I. bírságkategóriába sorolt, 1951 óta védett műemlék. A 2020. szeptember 1-én életbe lépett törvénymódosítás szerint kiemelten védett műemlék lett. Az épület szerepel a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 3. mellékletében, vagyis a nemzeti vagyon része, tartós állami tulajdonban tartandó együttes. Mindez predesztinálja arra, hogy fokozott figyelemmel és körültekintéssel készüljön terv a megújítására, még akkor is, ha nehezen átalakítható és a mai igényekhez nehezen adaptálható.

Tisztában vagyunk vele, hogy egy műemlék helyreállítása kompromisszumokkal jár, hiszen napjaink műszaki és funkcionális követelményei számtalan kényszermegoldást eredményeznek. Ezeknek a kompromisszumoknak az elfogadható tartalmát a szakágak közötti hosszas egyeztetés, a minden szempont érvényesülését figyelembe vevő tervezés hozhatja meg. Ezt a folyamatot ösztönözheti és segítheti egy kompetens műemléki hivatal, egy a szakmai felkészültségét, alkalmasságát felmutatni tudó, független hatóság és a tagjaiban jól összeállított műemléki tervtanács.

Egyesületünk határozottan tiltakozik a teljes udvari homlokzatok és traktusok tervezett bontása, a Kossuth téri homlokzat és bejáratok értelmetlen és megalapozatlan megcsonkítása ellen. A fent leírtak alapján nyomatékosan kérjük, hogy a típusában Magyarországon egyedülálló, korai irodaépület elbontásától az építtető tekintsen el, a műemlék jelentőségére és a közérdekre tekintettel a tervezőkkel dolgozzon ki kevesebb pusztítással járó alternatív megoldásokat, illetve határozza meg úgy a funkciókat, hogy az épület minél kisebb mértékben sérüljön. 

Budapest, 2020. december

Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete

A nyilatkozathoz csatlakozik:

Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat

MTA Művészettörténeti Bizottsága ÓVÁS Egyesület