A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2018. 09. 24. hétfő 18 h.
Bozóki Lajos művészettörténész - Bíró László restaurátor:
Bélapátfalva apátsági temploma - Az építéstörténet és az értékvédelem kérdései
A bélapátfalvai apátsági templom építéstörténete, periodizációja Szakál Ernő 1954-es falkutatása és Valter Ilona 1964-es ásatása után is vet fel kutatási kérdéseket akár a középkori nyugati előcsarnok, karzat és csigalépcső, akár a homlokzatszínezés, vagy a kőfaragványokban megőrződött és in situ megmaradt műformák kapcsán. A templom tervezett helyreállítása pedig olyan elméleti kérdéseket érint, hogy létezik-e abszolút műemléki érték, vagy lehet-e „osztani” a műértéket a riegl-i régiségértékkel, leválasztva róla a műemléki értéket? Kell-e revideálnunk tehát műemléki értékrendünket és tekinthetünk-e értéktelennek barokk építészeti, (mű)tárgyi beavatkozásokat az abszolút értéknek gondolt középkori építészettel szemben? Kérdés hogy a középkori Kunstwollwen retrospektív rekonstrukciója nevében fel lehet-e áldozni barokk, vagy 19. századi épületrészeket, illetve berendezési tárgyakat? Egy történeti berendezési tárgyegyüttes esztétikai minősége (?), vagy viszonya az egyetemes művészet emlékanyagához, befolyásolhatja-e annak műemléki értékét? Ha a templom történetében a berendezési tárgyak készítésének sora szervesen egymásra épült – úgy, hogy a korábbi, már meglévő tárgyak felületéhez alig nyúlnak –, mindez csökkenti, vagy növeli annak értékét? A 19. században felvetett teoretikus kérdések úgy tűnik újra napirendre kerültek, és kérdés, hogy aktuális-e még Möller István 1925-ben Zsámbék kapcsán megfogalmazott helyreállító szemlélete, miszerint „minden kort változatlan eredetiségében meg kell hagyni és tiszteletben tartani.”?
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!