Az Andrássyak kastélyai Magyarországon - Könyvbemutató

  A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2023. február 20. csütörtök 18 h. 

 Könyvbemutató 

Basics Beatrix művészettörténész:

Az Andrássyak kastélyai Magyarországon

A kötetet bemutatja Csorba László történész és a szerző.

Az Andrássyak társadalmi és anyagi helyzete megkövetelte kastélyok és paloták építését. A Magyarországon jelenleg található kastélyokat vagy az Andrássy család egyik tagja építtette, vagy más tulajdonostól vásárolták meg, illetve házasságkötés révén került a birtokukba. Akár a család históriája, ezek az épületek évszázadok történetét illusztrálják, és építészeti szempontból is jelentős műemlékeink. Magukon viselik a különböző stíluskorszakok jegyeit, illetve kiváló építész-tervezők keze nyomát. Változatos a kastélyok kialakítása: van, amelyik középkori erődítményből lett uradalmi birtokközpont, majd minden kényelmet kielégítő főúri lakóhely. Máshol két kastélyt is birtokolt a család, s az egyes átépítéseknél minden alkalommal a legmagasabb színvonalra törekedtek. Előfordult a család története során, hogy nem kezdtek bele építkezésbe, ha megfelelő helyen találtak megfelelő kastélyt, hanem megvásárolták. A 19. században azután mégis sor került új, reprezentatív kastély építésére, mivel nem volt elég a család igényeinek a helyi későbarokk kúria és a kisebb méretű vadászlak: Tiszadobon áll az Andrássyak legjelentősebb magyarországi kastélya.

A kastélyok kincsei az évszázadok során egyre gyarapodtak, a berendezési- és használati tárgyak később féltett és nagyra értékelt műtárgyak lettek. Az épületek lakóiról is fontos szólnunk, hiszen a magyar történelem jeles alakjai voltak, életük eseményeinek színtereiként szolgáltak a kastélyok, a nemzeti örökség kiemelkedően fontos részei.

Az Andrássy család magyarországi kastélyépítészeti örökségét összefoglaló munka eddig még nem született, ezt az adósságot szeretné törleszteni a könyv.

A részvételért kamarai pont váltható.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az előadás megtekinthető a FUGA Youtube-csatornáján.

Enigma 121 - bemutató - volt egyszer egy műemléki Tudományos Osztály

 A HUN-REN Művészettörténeti Intézet és a RÉKE közös programja a FUGA Breuer Marcell termében (Budapest V. Petőfi Sándor u 5.)

2025. február 12-én szerdán este 6-tól.

- Haris Andrea és Lővei Pál bemutatja az Enigma (2024) 121.  számát

Volt egyszer egy Tudományos Osztály…

A kötetben interjú Hokkyné Sallay Marianne-nal és a tavaly elhunyt Granasztóiné Györffy Katalinnal

- A magyar műemlékvédelem történetével foglalkozó Enigma-számokról és a további tervekről a kötetek szerkesztői F. Dóczi Erika  – Kovács Gergely beszélnek

Granasztóiné Győrffy Katalin és Hokkyné Sallay Marianne

A kötet vendégszerkesztői, Kovács Gergely és F. Dóczi Erika az immár harmadik interjúkötettel az OMF megalapítása előtti korszakig nyúlnak vissza, az eddigi két gyűjteménytől (Enigma no. 113. és 117.) eltérő módon egyetlen részlegen, a Tudományos Osztályon keresztül szemlélve a 20. század második felében, a magyar műemlékvédelem háza táján történteket. Két hosszú beszélgetés szerkesztett változatát találja az olvasó a kötetben; ezek Hokkyné Sallay Marianne-nal (1932–), illetve az időközben elhunyt Granasztóiné Györffy Katalinnal (1943–2024) készültek. 

Több tekintetben párhuzamos életutakról van szó, amelyeknek – néhány éves eltolódással – nemcsak az egyes állomásaik, hanem összekötő kapcsaik is ugyanazok, legyen szó személyekről vagy kutatási témákról, feladatokról. Ennek megfelelően két különböző időszakban tekinthetünk rá az ELTE Művészettörténet Tanszékére; az egyikben még Gerevich Tiborral, Fülep Lajossal, a másikban már Vayer Lajossal vagy épp Marosi Ernővel, továbbá mindkét esetben az állandó emberi és szakmai támaszt nyújtó Zádor Annával.

Sallay Marianne 1955-ben, a Várgondnokság Műemléki Csoportjánál kezdte pályafutását. Viszonylag kevéssé kutatott szelete a műemlékvédelem történetének a MOB megszüntetése és az OMF megalapítása közötti „interregnum” (1949–1957), amihez nagy segítséget nyújthat a személyes visszaemlékezés. Fontos információkhoz juthatunk az új szervezet létrehozásának folyamatáról, Dercsényi Dezső és Entz Géza kulcsfontosságú szerepéről, továbbá arról is, hogy az alapítás körül bábáskodók eleve közép-európai kontextusban gondolkodtak, folyamatosan építve a kapcsolatot elsősorban az osztrák, a lengyel és a cseh kollégákkal. 

Györffy Katalinnak, miután 1974-ben elhelyezkedett a Tudományos Osztályon, nyugdíjba vonulásáig ez a részleg maradt a munkahelye. Györffy Katalin egyre több feladatot vett át fokozatosan Sallay Marianne-tól, majd 1984-től a gyűjtemények felügyeletével igyekezett némileg tehermentesíteni a már-már gigantikus léptékűvé váló részleg vezetőjét. Tökéletesen tisztában voltak az intézményes műemlékvédelem megszervezése óta töretlenül gyarapodó archívum, valamint az ott őrzött anyagoknak fokozottabb publicitást biztosító műemlékes kiállítások jelentőségével, amelyekre főleg az 1990-es évektől nyílt lehetőség. Sallay Marianne 1996-ban nyugdíjba vonult, átadva a stafétát Györffy Katalinnak, aki az egyre nehezebbé váló körülmények között is hiánypótló vállalkozásokat valósított meg, és komoly eredményeket ért el. A velük készített interjúk bepillantást engednek a magyar műemlékvédelem történetének egyik legérdekesebb fejezetébe.

Az esemény felvétele látható a FUGA Youtube csatornáján.

A visegrádi ferences templom mesterei

 A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2025. 01. 30. csütörtök 18 h.

Buzás Gergely régész-művészettörténész
A visegrádi ferences templom mesterei

 A visegrádi királyi palota mellett, az Anjou-kori Szent György kápolna helyén 1425-ben Zsigmond király alapította meg az obszerváns ferencesek kolostorát. Az 1473-1513 között átépített ferences kolostor a török háborúk idején, a 16-17. században pusztult el. A kolostor kerengője és templomának néhány részlete már az 1980-as években előkerült és a két kerengőudvar feltárása az 1990-2010-es évek között történt meg.

Az ásatások során sikerült feltárni a kolostor Mátyás-kori gazdasági udvarában egy kovácsműhely és egy kőfaragószín maradványait, amelyeket a kolostor és a palota Mátyás-kori építkezései során használtak. Ez alátámasztotta azt a korábbi feltételezést, hogy a kolostor és palota Mátyás-kori építkezésein dolgozó későgótikus kőfaragóműhely vezetője egy ferences építész lehetett, feltehetően az a János testvér, akit Mátyás 1490-ben Visegrádról Kolozsvárra küldött az ottani obszerváns ferences kolostor építésének irányítására.

A kolostortemplom feltárására csak 2024-ben került sor. A munka során a templom későgótikus boltozatából több mint száz darab kőfaragványt találtunk és ennek alapján rekonstruálni lehetett a templomhajó egyszerű keresztboltozatát és a templomszentély térgörbe bordás hálóboltozatát. A kőfaragványok 3D felmérését a „Mensor 3D” nevű cég végezte el Fehér András vezetésével. A boltozat rekonstrukciót Szőke Balázs készítette el.

A szentélyboltozat bordáin több más jel mellett előkerültek Anton Pilgram kőfaragójegyei is, aki itt  még az 1490-es években, fiatal kőfaragóként dolgozhatott egy bécsi építőmester irányítása alatt.

A boltozat elkészülte után már II. Ulászló állíttatta fel a templom szentélyében a reneszánsz főoltárt, amelynek márványszobrait még Mátyás király rendelte meg Firenzében Benedetto da Maianotól. Az oltár több szobortöredéke is előkerült az ásatás során.

A részvételért kamarai pont váltható.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az előadás megtekinthető a FUGA Youtube csatornáján.