Az építészet mesterei - Pákei Lajos

 A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2024. 11. 21. csütörtök 18 h.

Könyvbemutató 
Pákei Lajos (1853-1921)
Szerkesztette: Gy. Dávid Gyula



A kötetet Sisa József művészettörténész ismerteti a jelenlévő szerzőkkel közreműködve.

  Pákei Lajos Kolozsváron született. Budapesten, Münchenben majd Bécsben véglegesített építészi tanulmányai után, pályáját szintén Kolozsváron kezdi, mint szülővárosa főmérnöke. Építésztervezői hivatása mellett az iparoktatás és iparmúzeum-szervezés terén is elkötelezte magát, mint tanár és előadó, majd mint a kolozsvári Iparmúzeum igazgatója. Az ő tervei szerint készült Fadrusz János kolozsvári Mátyás király szobrának talapzata, s a szülőházon elhelyezett emléktábla is. Tervei nyomán számos intézményi és magáncélú épületet emeltek Kolozsváron, főúri lakokat, villákat Erdély-szerte. Pákeit megannyi templomtervezése révén az unitárius liturgia által igényelt centrális térszervezés erdélyi úttörőjeként tartjuk számon, s Erdély nagyjait idézik az általa tervezett emlékhelyek, köztük több, a Házsongárdi temetőben található síremlék. A békeidőbeli kolozsvári városkép kialakítása mellett a kincses város múltjának a megismertetésében is sokat köszönhetünk neki; kolozsvári műemlékfelmérései, az általa megőrzött épületelemek a magyar reneszánsz művészet kutatásának mai napig értékes dokumentumegyüttese.
Az elmúlt esztendők kutatásainak, az erdélyi műemlékkutatás ismert jeleseinek és melléjük felzárkózott fiataljainak köszönhetően napjainkra Pákei Lajos építész neve és munkássága végre a helyi köztudatban is összefonódni látszik szülővárosával, Kolozsvárral. Jelen kötet azonban a monográfiasorozat átfogó lehetőségeinek segítségével emeli ki a lokális érdeklődés szűkre méretezett keretei közül az életmű egy-egy szegmensét, tárja azokat a teljes magyar építészettörténet iránt érdeklődők elé, bőséggel illusztrálva az örökségbe kapott hagyatékot őrző megannyi gyűjtemény gazdag anyagából.


A részvételért kamarai pont váltható.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!





Restaurátori kutatások

   A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2024. szeptember 25. szerda 18 h. 

 Dr. Bóna István DLA  festő-restaurátor:
Szemelvények régi épületek restaurátori kutatásaiból 


Első pillantásra a restaurátorok a régi épületeken nagyon hasonló kutatási tevékenységet végeznek, mint a többi falkutató, legfeljebb finomabb eszközökkel. Az előadás azt szándékozik megmutatni, hogy mennyivel változatosabb, sokszínűbb, komolyabb tevékenységről van szó, mint amit elsőre gondolhatnánk. A restaurátori kutatások célja és eredményei között van egy kis ellentmondás. Az eredmények ugyanis elsősorban az alapkutatást szolgálják, még akkor is, ha céljuk eredetileg a restaurálás megtervezésének a megalapozása lett volna. Remélhetőleg sikerül majd megmutatni, hogy mennyi új ismeretet nyertünk már eddig is, és hogy milyen fontos ez a tevékenység a szakszerű konzerválás kidolgozásához.

A részvételért kamarai pont váltható.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Bélapátfalva – újabb kutatási eredmények

 A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2023. 06. 12. szerda 18 h.


Rákóczi Gergely régész és Bartos György művészettörténész
Bélapátfalva, apátsági templom – újabb kutatási eredmények



Az újabb kutatások eredményeiről számol be Rákóczi Gergely régész (Dobó István Vármúzeum, Eger) és Bartos György műemléki kutató (MÉM MDK Kutatási Osztály)
A bélapátfalvi ciszterci kolostor temploma a rend hazai építészeti alkotásai közül a legépebben maradt fenn. Azonban a kolostor 1964-65. évi, Valter Ilona által vezetett feltárása óta nem történt itt régészeti kutatás, a templomot pedig korábban soha nem vizsgálták régészeti módszerekkel. Az új látogatóközpont területén 2022-ben megelőző feltárást végeztünk, majd 2023-2024-ben több szakaszban a templom falainak belső és küldő oldalát teljesen feltártuk. Az épület falainak és támaszrendszerének (pillérek, falpillérek) alapozásairól hiánypótló adatokat kaptunk, amelyek a templom – néhány esetben pedig közvetetten a kolostor – építési periódusainak meghatározásához nyújtanak segítséget
A MÉM MDK kutatói a kivitelezési és kőrestaurátori munkák közben végeztek kutatói megfigyeléseket, részletkutatásokat és a homlokzati állványokról vizsgálták a templom homlokzati falait, dokumentálták az azokba másodlagosan beépített kőfaragványokat.

A részvételért kamarai pont váltható.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!















Körmendi kastélypark

  A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2024. 05. 29. szerda 18 h.

 Bechtold Ágnes kerttörténész kutató,  Németh Zita tájépítész,  Koppány András régész:
Csemegék (avagy újabb eredmények) a körmendi Batthyány-kastély parkjának kutatásából


A körmendi kastélypark minden korszakban jelentős kerttörténeti értékkel bírt. Az elmúlt évtizedek kerttörténeti kutatásai projektekhez kapcsolódó részterületekre koncentráltak. A tavalyi évben folytatott munka során levéltári és új képi források újraértelmezésével, valamint a helyszíni helyszíni kutatások segítségével jutottunk új eredményekre.


Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Andocsi templom és kolostor

  A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2024. 04. 25. csütörtök 18 h.

Galamb Zsuzsanna művészettörténész és Fülöp András régész:
 Egy barokk kori ásatás nyomában. Szűz Mária andocsi temploma és kolostora


   Andocs kegytemploma és hajdani ferences kolostora Külső-Somogy egyik legnevezetesebb műemléke, egyházi kultuszhelye. A középkori eredetű templom Madonna-szobráról már a 17. század közepén megemlékeztek a jezsuita atyák, akik missziós tevékenységet indítottak az akkor még török hódoltság alá tartozó Somogyban. A 18. század elejétől a ferencesek vették át a rendházat, akik alatt Andocs komoly búcsújáróhely lett. Kolostoruk és templomuk a 18. század közepén nyerte el mai formáját. A kolostor történeti adatairól, az épületegyüttesben felvett értékleltár tanulságairól és építéstörténeti következtetéseiről a MÉM MDK Kutatás Osztályának két munkatársa tart beszámolót. Nyitóképünket F. Tóth Gábor készítette.

A részvételért kamarai pont váltható.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!


Épületgépészeti Múzeum

A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2024. március 20. szerda 18 h. 

 Dr. Chappon Miklós, az Épületgépészeti Múzeum igazgatója:
„A legszebb épület épületgépészet nélkül csak BARLANG!” 


A címadó idézet egy építésztől hangzott el egy konferencián. Az épületekben, háztartásokban, hétköznapi életben használt tárgyakról, berendezésekről lesz szó az est folyamán, melyek ma már védelemre méltók, vagy legalább múzeumban megőrzendők.
Kazánok, kémények, pottyantós budi és festett WC csésze, márvány csatorna, légtechnika (az Országház fűtése, Loire menti kastélyok, padlófűtés, légfűtés)

A részvételért kamarai pont váltható.

Az előadás később megtekinthető a FUGA YouTube csatornáján.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Esztergomi Meszéna-ház

  A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2024. 02. 28. szerda 18 h.


Lángi József restaurátor: Az esztergomi Meszéna-ház falképeinek kutatása


   Az akkor még városi tulajdonban lévő, de a mai napig üresen, romladozóan álló épület műemléki kutatását régész és művészettörténész kollégákkal még az ezredforduló előtt a lakók kiköltöztetése után kezdhettük meg. Ekkor csupán korszerű lakások kialakítását tervezte a város, de részben a megkutatott, részlegesen feltárt falképeknek köszönhetően e tervek megvalósítására nem került sor. Ezt követően még az önkormányzat, majd az épület magántulajdonba kerülését követően, új tulajdonosai kértek fel további kutatásokra, így ma már nemcsak az emeleti, hanem a földszinti terek kifestése is nagyrészt megismerhetővé vált, sőt különleges homlokzatfestéséről is rendelkezünk adatokkal. Minden bizonnyal az 1754-ben elhunyt Dessewffy Ferenc emeltette a palotát, melynek első kifestése is az ő birtoklásának idejére tehető. Még a XIX. század közepe előtt a Meszéna-család birtokába került, akik az 1950-es évek elején történt államosításig lakták. Emeleti termeit kivétel nélkül gazdag XVIII. századi al secco technikájú kifestés díszítette, melyet a XIX. században néhol klasszicista, néhol romantikus enyves technikájú díszítőfestéssel fedtek el. Kivételt képezett a díszterem, melyben mindössze két XX. századi enyves átfestés alatt Ovidius Metamorphoses című művének egy XVII. századi francia kiadásának metszetelőképei alapján festettek monochrom falképeket tárhattunk fel. Eredeti nyílászáróinak több mint fele fennmaradt, sőt két barokk konyhája is nagyrészt megőrizte eredeti kialakítását. Így e Csipkerózsika álmot alvó barokk palota szakszerű és műemléki értékeket kibontó, bemutató helyreállítása után akár különleges színfoltja is lehet a városnak.

A részvételért kamarai pont váltható.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az előadás később megtekinthető lesz a FUGA Youtube csatornáján.

Dörgicsei tájkutató program

 A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2024. 01. 31. szerda 18 h.

 Törő Balázs néprajzkutató:
A bor régészete – avagy dörgicsei tájkutatás néprajzos szemmel




A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum az elmúlt években olyan tájkutató programot dolgozott ki, melynek keretében elsősorban a régészet és a néprajz kapcsolatát kívánjuk erősíteni egyéb társtudományok bevonásával. Kutatóprogramunk egyik fókuszpontja a Balaton-felvidéki Dörgicse, ahol munkánkat egy romos szőlőhegyi présház komplex feltárásával indítottuk. A feltárt épület unikális építészeti jellemzőit csak emelte, hogy onnan egy római sírkőtöredéket sikerült kiemelnünk. A kutatóprogram ettől kezdve két fő irányt vett: az egyik igyekszik a sírkő történetéről, elsősorban bányahelyéről minél többet kideríteni a közösségi régészet, valamint geológus szakember közreműködésével. A másik pedig azt tűzte ki célul, hogy a helyi közösséggel szoros együttműködésben hozza létre a falu saját gyűjteményét. Ennek során nem csak a néprajzi tárgygyűjtés hagyományos módszerét alkalmazzuk, hanem csatlakoztunk több szemétszedéshez is. Célunk, hogy a kiállításban a szemétszedések során előkerülő korjelző, ikonikus, jellemző, vagy épp teljesen egyedi tárgyakat is a gyűjtemény részévé tegyük.

Helyi jelenlétünket erősítendő fogalmaztuk meg a tájkutató program legújabb elemét „Fogadd örökbe a múltat” címmel, mely az alsódörgicsei ótemető rendbetételét célozza. A program lényege, hogy a területet olyan karban kell tartani, hogy az látogatható legyen: olyan sírkert, melyet közösségi összefogás révén újra a helyi emlékezet részéve teszünk.


Az előadás megtekinthető a FUGA Youtube csatornáján.


Tiltakozás a művészettörténet tárgy megszüntetése ellen

 


A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete vezetősége egyetértésének kifejezéseként az alábbiakban közzéteszi az MTA Művészettörténeti  Bizottságának tiltakozását a középiskolai művészettörténet tantárgy megszüntetése ellen.

“A 2020-as új Nemzeti Alaptantervnek (NAT) megfelelően az állami fenntartású középiskolákban 2024-től már választható tárgyként sem lesz elérhető a művészettörténet mint önálló tárgy, az abból való érettségi lehetősége pedig teljességgel (gimnáziumokban és szakgimnáziumokban egyaránt) megszűnik Magyarországon. A művészettörténeti ismeretek minimálisra redukált anyagát az új NAT a vizuális kultúra 9–10. évfolyamon oktatott tárgyába olvasztja be (heti 1×45 percben), ami lehetetlenné teszi a tudományág átfogó ismereteinek átadását. A megszüntetett művészettörténet érettségi vizsga mellett a vizuális kultúra középszintű érettségi vizsgájából is kimaradt a művészettörténeti és műelemző ismeretek mérésének lehetősége.

Elfogadhatatlannak, átgondolatlannak, rövid és hosszú távon egyaránt rendkívül ártalmasnak tartjuk a döntést, amely a képző-, ipar- és építőművészet több ezer éves múltjáról és kortárs alkotásairól úgy véli, hogy az nem szerves része az általános műveltségnek. Minthogy ezzel párhuzamosan a film- és médiaismeret oktatását is kivezetik a tantervből, a vizuális kultúra története, kortárs gyakorlata és elmélete teljességgel kívül kerül a gimnáziumi ismeretanyagon.

A képek és szavak története egyenrangúan fontos része az egyetemes kulturális tradíciónak. Az európai és magyar képzőművészet hagyománya és jelene semmivel sem alacsonyabb rendű, mint az irodalmi örökségünk. Különösképp így van ez a 21. század képközpontú kultúrájában, amely képek és szavak szintetikus egységével kommunikál.

A művészetek történetének ismerete segíti a kortárs vizuális jelek, képi üzenetek értelmezését. Elősegíti, hogy környezetünk vizuális elemei ízléssel és művészi érzékkel megformált dolgokként jelenjenek meg (legyen szó privát vagy közösségi terekről, divatról, plakátról vagy webdesignról).

A művészetek történetének ismerete elősegíti az egyetemes, európai és nemzeti művészeti örökség tudatos gondozását, építészeti, festészeti, szobrászati, iparművészeti, fotóművészeti örökségünk fenntartását és ápolását. Ennek az ismeretanyagnak a kiiktatása az általános műveltség köréből nemzeti művészeti örökségünk lebecsülését is jelenti, végső soron kulturális versenyképességünk meggyengüléséhez vezet.

A művészetek történetének ismerete más tudományágak, úgy mint a történelem, a régészet, a filozófia, a szociológia vagy a pszichológia gyakorlását is elősegíti, mert a tárgy hiányában ezek a tudományterületek sem érthetők meg vagy tanulhatók, illetve gyakorolhatók a maguk teljességében. A tárgy oktatásának hiánya a tudományágak közti átjárhatóságot szűkíti, nehezíti az interdiszciplináris gondolkodásmódot.

A magyar művészet emlékei éppúgy részei a nemzeti kultúra örökségének mint magyar irodalmi hagyományaink vagy a magyar történelem ismerete.

A tárgy kivezetése a gimnáziumi oktatásból ellehetetleníti az évtizedek óta nagy sikerrel folyó Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek e témában való megrendezését.

Mindez a művészettörténeti egyetemi képzésre felvételizők számának csökkenését vonja magával, veszélyezteti az oktatás színvonalát, valamint a muzeológiai, műemlékvédelmi, múzeumpedagógiai, tudományos szakemberek utánpótlását.

Az állami bevételeket tekintve is jelentős kulturális turizmus alapja a múzeumok és műemlékek látogatása. A művészettörténeti ismeretek kivonása a középiskolai ismeretanyagból alapvetően veszélyezteti a kulturális turizmus iparágát, hiszen exponenciálisan csökkenti az értő befogadók számát.

A művészettörténet eddig is csak választható tárgy volt a gimnáziumi oktatásban, csak fakultáció keretében vagy külön fenntartói engedéllyel lehetett tartani, és választható volt az érettségi tárgyak sorában is. Ennek ellenére sokan éltek ennek lehetőségével. (2023-ban több mint 50 iskolában, a fővároson kívül 13 megyéből érettségiztek művészettörténetből.) Ma a művészettörténet csak a művészeti irányú szakgimnáziumokban jelenhet meg önálló tárgyként (valamint az egyházi és alapítványi fenntartású gimnáziumokban). Az érettségi lehetősége azonban már sehol sem áll fenn.

A problémával kapcsolatban már a NAT 2018-as átalakítása kapcsán is állást foglalt az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottsága, sürgetve a művészettörténet választható tárgyként való megtartását.

Alulírottak kérjük a döntéshozókat, hogy tegyék lehetővé ismét a művészettörténet tárgy választásának lehetőségét a gimnáziumokban, és állítsák vissza a lehetőségét a művészettörténetből való érettségi vizsgának.


2023. december 20.”