A türjei premontrei templom kutatása

A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2019. 09. 23. hétfő 18 h.

 Nagy Veronika - Gaylhoffer-Kovács Gábor - Horogszegi Tamás
művészettörténészek:
A türjei premontrei templom 2018. évi kutatása




 A türjei premontrei templom helyreállításának tervezése tavaly elkezdődött, az előkészítő kutatások lezárultak. Restaurátorok, régészek és művészettörténészek összehangolt munkája során lényegesen bővültek az ismereteink a templomról.
Milyen volt az eredeti szentélyzáródása a 18. században átépített főapszisnak?
Hogy kapcsolódott egymáshoz a középkori rendház és a templom?
A török hódoltság korában miként használták erősségként az épületet?
Mióta létezik a türjei "téglagótika"?
Az építéstörténet alapvető kérdésein kívül az építéstechnológiai megoldások és szerkezetek megfigyelésével is gyarapodott a tudásunk. A munka eredményeként elkészült a falszövet részletes megfigyelésén alapuló, a forrásanyag kiterjesztett elemzésével kiegészített dokumentáció. Az előadás a kutatás és a dokumentálás eredményeinek rövid áttekintése.


Minden érdeklődőt szeretettel várunk!




A nagyvázsonyi vár egyes részleteinek falkutatása 2018-ban

A nagyvázsonyi volt Kinizsi-vár emblematikus emléke a hazai középkori műemlékállománynak. Ez elsősorban a széles körben ismert Kinizsi-kultusznak köszönhető, szakmai körökben viszont annak, hogy a vár legutóbbi helyreállítása egyike az akkor újonnan szervezett Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) első munkáinak. A Veszprém Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala által indított, majd az OMF révén folytatott, Sedlmayr János vezette helyreállítás 1954-től 1960-ig tartott. 


A helyreállítás az kezdeti időszakában a helyszínen dolgozó Éri István – mai fogalmaink szerint – csak régészeti megfigyelést végezhetett. Később alakult át a kutatás valódi ásatássá. Különösen nagy jelentőségű az utókor számára a nagy számú fénykép, amit Éri a munkák folyamán készített. Ezeken ugyanis számos, a mostani falkutatáshoz szükséges információt rögzített, sokszor olyat is, aminek nem tulajdonított nagyobb jelentőséget. Tudnunk kell, hogy a falkutatás módszertana akkoriban még nem alakult ki, váraknál végképp nem alkalmazták. A fotókon olyan részletek látszanak, amelyek ma már nem, mivel azokat állékonysági okokból vagy visszabontották, vagy átfalazták. Emiatt ma már nagyrészt ellenőrizhetetlen az észrevételeinek jó része is, hacsak nem bontjuk vissza szisztematikusan a Sedlmayr-féle falazatokat, amivel viszont a műemlék állagát veszélyeztetnénk. Különösen az jelent gondot a mai kutató számára, hogy a fotóról esetlegesen felismert jelenségek egymáshoz való fizikai viszonyát, ezáltal az építési korszakhoz való kötését nem lehet megállapítani, az így meghatározott építési periódusokat sem tudjuk pontosan lehatárolni Lényeges, hogy a lakótornyon csak kisebb helyreállítási munkák folytak, rendesen beállványozva sosem volt, így azon még ennyi építéstörténeti megállapítással sem rendelkezünk.  


Amikor a 2018. év végén a Nemzeti Kastély- és Várprogram keretében falkutatásokat végeztünk, elsősorban a tervezett beruházás és építési tevékenység által érintett részeket tartottuk fontosnak vizsgálni. Ez esetünkben – legalábbis a projekt kezdetekor – a nyugati palotaszárnyat, annak északi, beforduló szakaszát, illetve az ezekre tervezett ráépítés és a lakótorony ízesülését jelentette. 


Ebből adódóan a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt a lakótorony északi (udvar felőli) és a nyugati homlokzatát kutattuk meg. Ennek tanulságairól számolt be jelen előadás, illetve a kutatók megkísérelték az 1950-es években helyreállított – épp ezért ma már nemigen kutatható – többi romfal értelmezését is új kontextusba helyezni.


Koppány András-Fülöp András

A cikk a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szervezésében a FUGA Budapesti Építészeti Központban 2019. május 20-án elhangzott előadás kivonatos összefoglalása.

A deáki templom

A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2019. 06. 03. hétfő 18 h.

 Farbakyné Deklava Lilla művészettörténész:
A deáki templom bővítése – nemzedékváltás a magyarországi műemlékvédelemben




A pannonhalmi apátsághoz tartozó Deáki középkori templomával számos alkalommal foglalkozott a középkorkutatás, ám 19. századi vonatkozásai eddig feltáratlanok voltak. Az 1860-as évekre a templom kicsinek bizonyult a megnövekedett igényekhez. A felvetett problémára több megoldás is született, amelyek jól példázzák az intézményesülő műemlékvédelemben zajló korszakváltást, egyben a műemlékes szakemberek közt fennálló generációs különbséget és szemléletváltást. Első terveket még Schulcz Ferenc jegyezte, majd Storno Ferenc kapott felkérést, a megvalósuló terveket végül Schulek Frigyes készítette. A jól átgondolt, a legkisebb bontással járó, logikus koncepció megvalósítása azonban már messze nem sikerült olyan színvonalon. Uradalmi irányítás alatt, helybeli, illetve bár messzebbről érkező, de másod-, harmadvonalbeli kivitelezők végezték a templom kiépítését 1873-1875-ben. A nyugati irányban végzett bővítés, bár meglehetősen jellegtelen alkotás született, mégis többet megőrzött a középkori épületből, amelynek így csak a nyugati homlokzata pusztult el.


Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A nagyvázsonyi vár kutatása

A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2019. 05. 20. hétfő 18 h.


Fülöp András és Koppány András
falkutatók, műemlékes szakértők (MMA MÉM-MDK):
A nagyvázsonyi vár egyes részleteinek falkutatása 2018-ban

                                                                                                            

A Nemzeti Vár- és Kastélyprogram keretében kerülne sor a nagyvázsonyi vár fejlesztésére, amely a jelentősen leromlott állapotú több évtizeddel ezelőtti helyreállítás "helyreállítása" és tovább gondolása lenne. Ennek kapcsán végeztük el a vár tornyának és palotaszárnyának falkutatását. Az előadásban röviden áttekintenénk a vár történetét, majd ismertetésre kerül a falkutatás, különös tekintettel az épület tornyára és annak a szomszédos épületekkel való kapcsolatára.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Rekonstrukció előtt az Iparművészeti Múzeum.

A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2019. 04. 29. hétfő 18 h.

 Csáki Klára és Hajtó Kornélia restaurátorok:
Rekonstrukció előtt az Iparművészeti Múzeum. 

Szemelvények az épület történetének kutatásából.





Az Iparművészeti Múzeum épülete, fennállásának több mint 120 éve alatt sok mindent
megélt. Az építéskor meghozott néhány, nem éppen előnyös döntés, a kivitelezés módjában
hordozott hibalehetőségek és később a második világháborús, majd az ’56-os sérülések,
valamint az azok nyomán végrehajtott néhány kényszerintézkedés, kényszermegoldás mind
hozzájárultak ahhoz, hogy az épület a XXI. század elejére igencsak leromlott állapotba
kerüljön. 2012-ben tervpályázat került kiírásra a múzeum épületének teljes és átfogó
rekonstrukciójának megtervezésére. A tervpályázati kiírás magában foglalta a Lechner Ödön
és Pártos Gyula által tervezett épület egyik, meg nem épült szárnyának a megtervezését is. A
szakmai zsűri a Vikár és Lukács Építész Stúdió Kft. pályázatát díjazta első helyezéssel, így a
teljeskörű műemléki helyreállítás megtervezésére az Építészstúdió megbízást kapott. A
tervezés és műemléki kutatás megindult. A kutatásban korábban résztvevő két szilikát-
szakrestaurátor, Csáki Klára és Hajtó Kornélia tár elénk néhány érdekességet az épületről.


Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A műemlékvédelem egykori székháza

1972-ben Budapesten rendezték az ICOMOS (Műemlékek és Műemlékhelyszínek Nemzetközi Tanácsa) 3. kongresszusát. Magyarország kezdeményezte a nemzetközi találkozó hazai megszervezését, mert ebben az évben ünnepelték a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának, az intézményes magyar műemlékvédelem megalakulásának 100. évfordulóját. A találkozó témája a legvitatottabb műemlékes kérdések egyike volt: „Modern építészet történeti együttesekben és műemlékekben”- régi és új, múlt-jelen és jövő együttélésének lehetősége. Az e témakörbe tartozó kérdések megvitatásához, a megvalósult gyakorlat bemutatásához a környezetet a budai Várnegyed, a műemlékek és a modern építészet együttese jelentette. Vitathatatlan politikai szándékkal: hiszen a háború után az új társadalmi helyzetben a köztulajdonon alapuló műemlékvédelem jó propagandája kívánt lenni a kongresszus.

A frissen újjáépült OMF-székház a Duna felől a Hilton Szálló megépülése előtt
A barokk palota udvarának lefedésével kialakított „lebegő födémes” aula Domanovszky Endre műemlékeket felidéző mozaikképével (Az épület helyreállításának tervezői Erdei Ferenc, Havassy Pál építészek és Lőrinczi Edit belsőépítész)

Ekkor debütált a frissen felújított székház a budai Várnegyedben, a Táncsics utca 1-ben. 1971-ben fejeződött be a második világháborúban súlyosan sérült, majd hosszú időn át használaton kívül álló épület helyreállítása. A műemlékvédelem új székházában helyet kapott a kutatói, tervezői, szakigazgatási munka. Külön teret kapott a könyvtár, a fotótár, a rajzokat, terveket őrző tervtár és az Építészeti Múzeum. A tervezőknek műterem, műhely kellett, a kutatóknak csendes szoba, a gyűjteményeknek megfelelő raktározási lehetőség, a kutatószolgálathoz hely, tárgyalótermek, a leletek számára pedig raktár és múzeumi kiállítótér. 
Gyűjteményeivel együtt a műemlékvédelem, hosszú átszervezések után, idén hagyja el a házat.
Mi maradt Budapest ostroma után a Táncsics utcai épületből, honnan indult a helyreállítás?
A második világháborúban súlyos kárt szenvedett ház majdnem két évtizeden át használaton kívül állt. A helyreállítás ideje alatt készített fotósorozat elsőrendű forrássá vált az épület építéstörténeti kutatásakor. A második világháborúban a legjelentősebb kár a Táncsics utcai szárnyat érte. Az épület délnyugati fele nagy szakaszon teljesen elpusztult, ugyanakkor egészen szerencsés módon megmenekült a gazdagon díszített kőkeretes kapu. A pusztulás mértékéről fénykép és felmérési rajz is tanúskodik.

Az épület az egykori Verbőczy, a mai Táncsics utca felől a második világháború után (MÉM-MDK Fotótár)

Nagyon jelentős, műemlékileg, történetileg izgalmas környezetben áll az épület a Nagyboldogasszony templom, a domonkos, majd jezsuita kolostor és a Régi királyi ház tágabb környezetében. A Táncsics utca a Bécsi kaputól a Mátyás templomig vezet. Ugyanezen a vonalon haladt a középkor óta. Az utca jellegztes rajzolatát a vár védművei és a belső városfal határozták meg, a telkek ehhez igazodtak. A déli telekszomszéd a középkori eredetű Szent Miklós domonkos kolostor, amelynek tornya és templom hajójának északi fala ma is áll. Itt épült fel a terület feltárása után a Hilton Szálló épülete. 
1966-ban megkezdődött a romos épület felmérése és régészeti kutatása, amelyet H. Gyürky Katalin vezetett. Az ásatás eredményeként kiderült, hogy a telken több, különböző korú középkori ház is állt. A telek északi oldalán lépcsőzetes beépítés vonala érzékelhető, melynek alapján jól azonosítható  17. századi Hauÿn féle térképen (1687).
Középkori tulajdonlástörténetének rekonstruálásához kevés forrásra támaszkodhatunk. Az utcát az 1730-as években Joseph Gassenak hívták, a József bástya után. 1774-ben Szlatiny Ferenc Buda városbírája volt az ekkor már egyesített telken álló épület tulajdonosa. A palota szobordíszes kapuja átvészelte a háborús időket.  A második barokk kiépítés lehet a címer- és atlaszdíszes kapuval hangsúlyozott, négyzetes udvar körül felépülő barokk palota. Ma már nincs meg a címerkép, még a nyomai is eltűntek, de egy 1922-ben készült homlokzatrajz alapján a Pejacsevich család címereként azonosítható. A család a 19. században is a házban lakott.

Szepessy Sándor felmérési rajza 1922-ben a homlokzatról. Az építész az angol nagykövetség megbízásából tervezte meg az épület átalakítását. A felmérési rajz alapján azonosítható a mára elpusztult címerkép (MÉM-MDK Tervtár)
 A század kilencvenes éveiben már a Piret-család apró címere látható a kapura téve. Piret de Bihain belga (vallon) bárói család tagjai éltek a házban. 1920-ban az épület a Hatvany-Deutsch család tulajdonába került. 1922-ben a brit nagykövetség vásárolta meg. Szepessy Sándor építész felmérési rajzokat és fényképeket is készített az épületről, így a neobarokk átalakítás előtti állapotról pontosabb képünk lehet.
 

Az épület 1922-ben az átépítés előtt. A brit nagykövetség vásárolta meg az épületet 1922-ben, az átépítést Szepessy Sándor tervezte (MÉM-MDK Fotótár)

Az épületet ekkor építették át neobarokk stílusban. A második világháború idején az angolok átengedték ingatlanjaikat a független Svájc intézményeinek, így a Táncsics utcai épület Carl Lutz svájci alkonzul rezidenciája lett. A diplomata nemcsak embermentő, de szenvedélyes fotós is volt. Az ostrom előtt és után is fényképezte az épületet, képei az építéstörténet fontos forrásai. 



Az 1922-es átépítés után. A háború kitörésekor az egykori brit nagykövetség épülete a svájci alkonzul Carl Lutz rezidenciája volt (Fortepan)

1965-ben állami tulajdonba került.  1966 óta védett műemlék. 1967-ben született a határozat, hogy az épületet a műemlékvédelmi hivatal, akkori nevén az Országos Műemlék Felügyelet székháza legyen. 1969-ben kezdődött meg a helyreállítás, amely 1971-ig tartott. 
A 18. századi barokk palota jellegzetességeinek egy részét őrzi még a ma álló épület. A homlokzatok közül leginkább a Táncsics utcain fedezhető fel a legtöbb barokk részlet. A homlokzattagolás gazdagsága, a középső axisnak nemcsak a díszes kapu, de a fölötte elhelyezkedő három magasabb, félköríves záradékú ablak is kiemelt hangsúlyt ad.


Az angol nagykövetség reprezentatív igényeinek megfelelően 1922 után épült ki a második emelet, amely az Ibolya utcai homlokzaton (a mai Hilton felé) és a Duna felöli oldalon neobarokk vázadíszes oromzattal készült el. Ekkor épülhetett a Dunára néző homlokzat teraszos pavilonja is. A főhomlokzat ablakain, a kapukon díszes kovácsoltvas rácsokat helyeztek el.

 
Az épület az ostrom után: Carl Lutz a kertben és a délkeleti részben lévő „fürdőszobában” (Fortepan)

A háború súlyos károkat okozott az épületben, sokáig tető és nyílászárók nélkül állt. A Táncsics utcai homlokzaton a kaputól jobbra lévő homlokzat csaknem teljesen elpusztult, ugyanakkor az Ibolya utcai homlokzat neobarokk átalakítása nagyrészt megmaradt. Az 1960-as évek elején az akkor már 15 éve romosan álló épületet a brit nagykövetség teljesen újjá akarta építeni. A tervezett átépítést az akkori műemlékvédelmi hivatal nem engedélyezte. Az angol nagykövetség így elállt építtetői szándékától. 
A háború pusztításaira adott válaszok Európa-szerte nagyon eltérők voltak: teljes rekonstrukció vagy modernizmus a két szélsőség. Lengyelországban vetődött fel legtragikusabb módon a régi városok, műemlékek újjászületésének kérdése. Társadalmi igénnyé vált az újjáépítés, akár egész városképek esetében. A németek is csatlakoztak ehhez. A minden vonatkozásában modern megoldások mellett egyedül Olaszország és Magyarország tört lándzsát. A műemlékvédelem újjáépített székháza új műemlékvédelmi programot jelenített meg.  Az új elvek szerint kortárs építészeti elemek megjelenése a műemlékekben a hamisság ellenében a hitelességet erősíti, mert az arányok, a tömeg és a méretek figyelembevételével az eltérő anyaghasználat és technológia nem konkurál a történeti részek esztétikai értékeivel.
Az OMF-székház esetében a barokk kori állapotot visszaidéző rekonstrukció készült. Az Ibolya utcai homlokzaton így nem a neobarokk attikadíszes homlokzat, hanem a 20. század eleji átalakítás előtti állapot, archív fotó alapján, a barokk homlokzat rekonstrukciója készült el. A neobarokk télikertet megtartották, de homlokzattagolása egyszerűsödött, árkádíves nyílásait beüvegezték.
Ugyanakkor a jellegzetes tömeg megmaradt, megőrizték a közlekedőrendszer logikáját. A konzolsorral alátámasztott feltehetően a barokk építési periódusban nyitott, a századfordulón beüvegezett faszerkezetes függőfolyosót nem rekonstruálták. Helyette alumíniummal burkolt vas- és üvegszerkezetes függönyfal épült, az így megnövelt tér az első emeleten körüljárható volt, egészen a 2000-es évek elejéig, az új tárgyaló megépüléséig. A barokk hagyománynak megfelelően következetes a terek, a szintek hierarchiája, amelyet a belsőépítészet, a berendezés minden részlete tükröz: a közös használatú, reprezentatív tereket márvánnyal burkolták, az irodákba egységes tervezésű irodabútorok kerültek. Mindennek megkoronázásaként az új funkcióhoz tervezett műalkotások is készültek: a lefedett udvar északi falára Domanovszky Endre által tervezett mozaikdísz került, a főlépcső pihenőjének falán Thury Mária gobelin-képe kapott helyet, a kertben Zákány Eszter és Orosz János „Bimbó” alkotása látható.
Modern építészet beilleszkedése a történelmi környezetbe a műemlékvédelemnek örök dilemmája. A korszak műemlékes helyreállításainál kiemelt szerep jutott a kutatásnak. A tervezési munkák szakszerű megalapozása ekkor vált alapvető igénnyé, mert az eredmények bekerülhettek a tervekbe. Enélkül lehetetlen volna a megismerésen, az épület megértésén alapuló műemlékhelyreállítás.

Nagy Veronika

A cikk a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szervezésében a FUGA Budapesti Építészeti Központban 2019. január 28-án elhangzott előadás kivonatos összefoglalása.

(Zsinagóga-) Épületek, és műemléki értékeik továbbélési lehetőségei

A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2019. 03. 25. hétfő 18 h.

 König Tamás DLA habil:
(Zsinagóga-) Épületek, és műemléki
értékeik továbbélési lehetőségei ma, 
Magyarországon