Épületgépészeti Múzeum

A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2024. március 20. szerda 18 h. 

 Dr. Chappon Miklós, az Épületgépészeti Múzeum igazgatója:
„A legszebb épület épületgépészet nélkül csak BARLANG!” 


A címadó idézet egy építésztől hangzott el egy konferencián. Az épületekben, háztartásokban, hétköznapi életben használt tárgyakról, berendezésekről lesz szó az est folyamán, melyek ma már védelemre méltók, vagy legalább múzeumban megőrzendők.
Kazánok, kémények, pottyantós budi és festett WC csésze, márvány csatorna, légtechnika (az Országház fűtése, Loire menti kastélyok, padlófűtés, légfűtés)

A részvételért kamarai pont váltható.

Az előadás később megtekinthető a FUGA YouTube csatornáján.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Esztergomi Meszéna-ház

  A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2024. 02. 28. szerda 18 h.


Lángi József restaurátor: Az esztergomi Meszéna-ház falképeinek kutatása


   Az akkor még városi tulajdonban lévő, de a mai napig üresen, romladozóan álló épület műemléki kutatását régész és művészettörténész kollégákkal még az ezredforduló előtt a lakók kiköltöztetése után kezdhettük meg. Ekkor csupán korszerű lakások kialakítását tervezte a város, de részben a megkutatott, részlegesen feltárt falképeknek köszönhetően e tervek megvalósítására nem került sor. Ezt követően még az önkormányzat, majd az épület magántulajdonba kerülését követően, új tulajdonosai kértek fel további kutatásokra, így ma már nemcsak az emeleti, hanem a földszinti terek kifestése is nagyrészt megismerhetővé vált, sőt különleges homlokzatfestéséről is rendelkezünk adatokkal. Minden bizonnyal az 1754-ben elhunyt Dessewffy Ferenc emeltette a palotát, melynek első kifestése is az ő birtoklásának idejére tehető. Még a XIX. század közepe előtt a Meszéna-család birtokába került, akik az 1950-es évek elején történt államosításig lakták. Emeleti termeit kivétel nélkül gazdag XVIII. századi al secco technikájú kifestés díszítette, melyet a XIX. században néhol klasszicista, néhol romantikus enyves technikájú díszítőfestéssel fedtek el. Kivételt képezett a díszterem, melyben mindössze két XX. századi enyves átfestés alatt Ovidius Metamorphoses című művének egy XVII. századi francia kiadásának metszetelőképei alapján festettek monochrom falképeket tárhattunk fel. Eredeti nyílászáróinak több mint fele fennmaradt, sőt két barokk konyhája is nagyrészt megőrizte eredeti kialakítását. Így e Csipkerózsika álmot alvó barokk palota szakszerű és műemléki értékeket kibontó, bemutató helyreállítása után akár különleges színfoltja is lehet a városnak.

A részvételért kamarai pont váltható.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az előadás később megtekinthető lesz a FUGA Youtube csatornáján.

Dörgicsei tájkutató program

 A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2024. 01. 31. szerda 18 h.

 Törő Balázs néprajzkutató:
A bor régészete – avagy dörgicsei tájkutatás néprajzos szemmel




A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum az elmúlt években olyan tájkutató programot dolgozott ki, melynek keretében elsősorban a régészet és a néprajz kapcsolatát kívánjuk erősíteni egyéb társtudományok bevonásával. Kutatóprogramunk egyik fókuszpontja a Balaton-felvidéki Dörgicse, ahol munkánkat egy romos szőlőhegyi présház komplex feltárásával indítottuk. A feltárt épület unikális építészeti jellemzőit csak emelte, hogy onnan egy római sírkőtöredéket sikerült kiemelnünk. A kutatóprogram ettől kezdve két fő irányt vett: az egyik igyekszik a sírkő történetéről, elsősorban bányahelyéről minél többet kideríteni a közösségi régészet, valamint geológus szakember közreműködésével. A másik pedig azt tűzte ki célul, hogy a helyi közösséggel szoros együttműködésben hozza létre a falu saját gyűjteményét. Ennek során nem csak a néprajzi tárgygyűjtés hagyományos módszerét alkalmazzuk, hanem csatlakoztunk több szemétszedéshez is. Célunk, hogy a kiállításban a szemétszedések során előkerülő korjelző, ikonikus, jellemző, vagy épp teljesen egyedi tárgyakat is a gyűjtemény részévé tegyük.

Helyi jelenlétünket erősítendő fogalmaztuk meg a tájkutató program legújabb elemét „Fogadd örökbe a múltat” címmel, mely az alsódörgicsei ótemető rendbetételét célozza. A program lényege, hogy a területet olyan karban kell tartani, hogy az látogatható legyen: olyan sírkert, melyet közösségi összefogás révén újra a helyi emlékezet részéve teszünk.


Minden érdeklődőt szeretettel várunk!


Tiltakozás a művészettörténet tárgy megszüntetése ellen

 


A Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete vezetősége egyetértésének kifejezéseként az alábbiakban közzéteszi az MTA Művészettörténeti  Bizottságának tiltakozását a középiskolai művészettörténet tantárgy megszüntetése ellen.

“A 2020-as új Nemzeti Alaptantervnek (NAT) megfelelően az állami fenntartású középiskolákban 2024-től már választható tárgyként sem lesz elérhető a művészettörténet mint önálló tárgy, az abból való érettségi lehetősége pedig teljességgel (gimnáziumokban és szakgimnáziumokban egyaránt) megszűnik Magyarországon. A művészettörténeti ismeretek minimálisra redukált anyagát az új NAT a vizuális kultúra 9–10. évfolyamon oktatott tárgyába olvasztja be (heti 1×45 percben), ami lehetetlenné teszi a tudományág átfogó ismereteinek átadását. A megszüntetett művészettörténet érettségi vizsga mellett a vizuális kultúra középszintű érettségi vizsgájából is kimaradt a művészettörténeti és műelemző ismeretek mérésének lehetősége.

Elfogadhatatlannak, átgondolatlannak, rövid és hosszú távon egyaránt rendkívül ártalmasnak tartjuk a döntést, amely a képző-, ipar- és építőművészet több ezer éves múltjáról és kortárs alkotásairól úgy véli, hogy az nem szerves része az általános műveltségnek. Minthogy ezzel párhuzamosan a film- és médiaismeret oktatását is kivezetik a tantervből, a vizuális kultúra története, kortárs gyakorlata és elmélete teljességgel kívül kerül a gimnáziumi ismeretanyagon.

A képek és szavak története egyenrangúan fontos része az egyetemes kulturális tradíciónak. Az európai és magyar képzőművészet hagyománya és jelene semmivel sem alacsonyabb rendű, mint az irodalmi örökségünk. Különösképp így van ez a 21. század képközpontú kultúrájában, amely képek és szavak szintetikus egységével kommunikál.

A művészetek történetének ismerete segíti a kortárs vizuális jelek, képi üzenetek értelmezését. Elősegíti, hogy környezetünk vizuális elemei ízléssel és művészi érzékkel megformált dolgokként jelenjenek meg (legyen szó privát vagy közösségi terekről, divatról, plakátról vagy webdesignról).

A művészetek történetének ismerete elősegíti az egyetemes, európai és nemzeti művészeti örökség tudatos gondozását, építészeti, festészeti, szobrászati, iparművészeti, fotóművészeti örökségünk fenntartását és ápolását. Ennek az ismeretanyagnak a kiiktatása az általános műveltség köréből nemzeti művészeti örökségünk lebecsülését is jelenti, végső soron kulturális versenyképességünk meggyengüléséhez vezet.

A művészetek történetének ismerete más tudományágak, úgy mint a történelem, a régészet, a filozófia, a szociológia vagy a pszichológia gyakorlását is elősegíti, mert a tárgy hiányában ezek a tudományterületek sem érthetők meg vagy tanulhatók, illetve gyakorolhatók a maguk teljességében. A tárgy oktatásának hiánya a tudományágak közti átjárhatóságot szűkíti, nehezíti az interdiszciplináris gondolkodásmódot.

A magyar művészet emlékei éppúgy részei a nemzeti kultúra örökségének mint magyar irodalmi hagyományaink vagy a magyar történelem ismerete.

A tárgy kivezetése a gimnáziumi oktatásból ellehetetleníti az évtizedek óta nagy sikerrel folyó Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek e témában való megrendezését.

Mindez a művészettörténeti egyetemi képzésre felvételizők számának csökkenését vonja magával, veszélyezteti az oktatás színvonalát, valamint a muzeológiai, műemlékvédelmi, múzeumpedagógiai, tudományos szakemberek utánpótlását.

Az állami bevételeket tekintve is jelentős kulturális turizmus alapja a múzeumok és műemlékek látogatása. A művészettörténeti ismeretek kivonása a középiskolai ismeretanyagból alapvetően veszélyezteti a kulturális turizmus iparágát, hiszen exponenciálisan csökkenti az értő befogadók számát.

A művészettörténet eddig is csak választható tárgy volt a gimnáziumi oktatásban, csak fakultáció keretében vagy külön fenntartói engedéllyel lehetett tartani, és választható volt az érettségi tárgyak sorában is. Ennek ellenére sokan éltek ennek lehetőségével. (2023-ban több mint 50 iskolában, a fővároson kívül 13 megyéből érettségiztek művészettörténetből.) Ma a művészettörténet csak a művészeti irányú szakgimnáziumokban jelenhet meg önálló tárgyként (valamint az egyházi és alapítványi fenntartású gimnáziumokban). Az érettségi lehetősége azonban már sehol sem áll fenn.

A problémával kapcsolatban már a NAT 2018-as átalakítása kapcsán is állást foglalt az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottsága, sürgetve a művészettörténet választható tárgyként való megtartását.

Alulírottak kérjük a döntéshozókat, hogy tegyék lehetővé ismét a művészettörténet tárgy választásának lehetőségét a gimnáziumokban, és állítsák vissza a lehetőségét a művészettörténetből való érettségi vizsgának.


2023. december 20.”

Tállya temetői

  A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2023. 12. 16. szerda 18 h.

 Borossay Katalin művészettörténész:

Hol körülem bor terem, jó lesz ott pihennem!
Tállya temetői, sírépítményei és síremlékei

Nagy Krisztina felvétele

A MÉM MDK munkatársai – dr. Csejdy Júlia és Borossay Katalin művészettörténészek, Nagy Krisztina és F. Tóth Gábor fotósok és Szökrön Péter geodéta – a település műemléki topográfiai gyűjtőmunkájának utolsó részeként 2023 tavaszán kezdték meg Tállya négy sírkertjének, a római katolikus, a református, az evangélikus és a zsidó temetőnek a dokumentálását. Borossay Katalin előadásában a három keresztény temetőről, helyük, kiterjedésük történeti változásairól, a bennük álló sírkápolnákról, sírboltokról, síremlékekről, a tállyaiak evilági végső hajlékairól és emlékjeleiről lesz szó.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!


Belvárosi Plébániatemplom

A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje
a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest, V., Petőfi S. u. 5.)
2023. november 30., csütörtök 18 h.


Derdák Éva festő-restaurátor– Papp Adrienn régész (BTM) – Sudár Balázs történész (BTM)
Középkori falfestés és feliratos török kori ajtó a pesti Belvárosi Plébániatemplomban


A pesti Belvárosi Plébániatemplom felújítása a 2010-es évek óta folyamatosan zajlik, minden esetben egy-egy kisebb részletének megújulásával. Idén a Jézus Szent Szíve-kápolnában folytak a munkálatok, amelyhez kapcsolódóan Derdák Évának lehetősége nyílt a kápolna falfestésének megkutatására. A kápolna kutatása során egyértelműen azonosításra kerültek az eredeti és a korábbi felújítások során cserélt boltozati- és nyílásrészletek. Nagy felületen kerültek felszínre a középkori festett falfelületek, amelyek a korábban, szintén általa feltárt színvilághoz jól illeszkednek. Nem várt újdonsággal szolgált a keleti és nyugati fal, amelyekben egy-egy nagyobb elfalazást talált. A nyugati falban egy nagyméretű középkori falfülke bontakozott ki, amelybe a török korban ajtónyílást vágtak. A török kori ajtó eredeti meszelési rétegén festett vagy karcolt arab betűs feliratok és egy ciprust ábrázoló rajz került elő. A nyílás elfalazása félig kibontásra került, amely során közel harminc faragott kő, főként a boltozati bordák kerültek elő. Ezeknek a felhasználásával a templom középkori hajójának boltozati rendszere is újra gondolásra került.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az előadás később felvételről is látható a FUGA YouTube csatornáján.

A kőszegi Szent Jakab-templom kutatása

 A RÉKE (Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete) szakmai estje a FUGA Budapesti Építészeti Központban (Budapest V. Petőfi S. u 5.) 2023. 10. 25. szerda 18 h.


B. Benkhard Lilla – Mentényi Klára – Pap Ildikó Katalin – Simon Zsófia: A kőszegi Szent Jakab-templom régészeti feltárása és falkutatásának eddigi eredményei (2023)


A régóta több műszaki problémával is küzdő, középkori templomot az OMF kívülről 1964-1965-ben felújította. Korábban, az 1930-as években belső festést kapott, majd véletlenül előkerült falképeit restaurálást követően bemutatták, de alaposabb és szakszerű megfigyelésekre akkor és azóta sem volt lehetőség.   
A homlokzatok részleges kutatására 2022 nyarán került sor. Ugyanez év őszén az épület belsejében megkezdődtek a módszeres régészeti feltárások, amelyek az első pillanattól kezdve együtt folytak a szelvényekben láthatóvá váló falazatok, alapozások, járószintek, illetve egyéb épített részletek vizsgálatával. Már a munka elején, a barokk padok alól nagy mennyiségű, bontott középkori épületelem: ablakkáva, terrakotta borda, csigalépcső, stb. került elő. A még le nem zárt kutatásokkal fény derült a jezsuita (1678-1680), piarista (1801-1807), majd 19. századi, kisebb bencés rendi építkezések révén átformált, ma álló 15. századi templom előzményeire is, bár egyes kérdések még tisztázásra várnak.
A régészeti kutatás számos, gazdag melléklettel (ékszerek, öltözetek, stb.) rendelkező kora újkori temetkezést tárt fel. A szentély alatti nagyobb, illetve az eddig ismert családi kripták mellett két újabb, épített temetkezőhelyet sikerült megtalálni, ahonnan ugyancsak értékes maradványok és leletek kerültek elő.
Az előadás az épület régészeti kutatásait és az ezzel párhuzamosan folyó, az építészettörténeti összefüggéseket vizsgáló falkutatási munkák eddigi eredményeit ismerteti. A helyszíni munkákban a régészeti feltárást végző ArchaeoJedi kft. munkatársai mellett építész, restaurátor, művészettörténész, antropológus, geológus, aerobiológus és mikrobiológus szakemberek vettek részt.

A részvételért kamarai pont váltható.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Az előadás megtekinthető a FUGA Youtube csatornáján.