A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága „Oroszlány-Majkpuszta
Kamalduli Remeteség Foresteria épületének műemléki rekonstrukciója és
turisztikai hasznosítása” című projektje 2010-ben nyert támogatást a Közép-dunántúli
Operatív Program (KDOP) keretében. A projekthez kapcsolódó kivitelezési – és
restaurátori – munkák 2012 tavaszán kezdődtek a majki foresteria-épületben,
amellyel párhuzamosan szükségesnek látszott az épület falkutatási és
dokumentálási munkáinak elvégzésése is. A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága e feladatokkal
a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központját bízta meg.
A helyszíni építéstörténeti
kutatásra három fázisban került sor:
1. Homlokzati dokumentálás,
elsősorban a nyílásátalakítások építéstörténetének tisztázására.
2. Célzott kutatás az építészeti
terv egyes részeihez kapcsolódóan, a rekonstruálni tervezett szerkezetek helyén
3. Kivitelezés közbeni
megfigyelések
A helyszíni kutatás a projekt
körülményei miatt a kivitelezés fázisával nagyrészt párhuzamosan zajlott.
A homlokzatok kutatása
roncsolásmentes módon, az építőanyagok, a falszövet, falazóhabarcs, a kőkeretek
anyaga és a vakolatok megfigyelése alapján történt. Ennek alapján dokumentáltuk
a homlokzati átalakítások építéstörténetét. Az épületeken – az emelet nagy
részének második világháborús pusztulását és részleges formában történt
újjáépítését nem számítva – csak minimális homlokzati átalakításokra került
sor, az átépítések elsősorban a nyílásokat érintették. Lehetőség volt
ugyanakkor a barokk kori építés fázisainak megfigyelésére és így a szakaszos építés
folyamatának – legalább részleges – rekonstrukciójára, ezen kívül egy eredeti
és az udvar felé egy utólagos földszinti csatlakozó épületrész nyomai is
megfigyelhetők voltak.
A célzott kutatás során a rekonstruálni
tervezett elemek helyét kellett vizsgálni. A vizsgálatok első lépésben
festő-restaurátori kutatással kezdődtek, melyeket Boromisza Péter és Nemessányi
Klára restaurátorok végeztek el. Ez a kutatás tisztázta a kérdések többségét, a
szerkezetek többségének rekonstrukciója az eredetileg tervezett formában nem
igazolódott és tervmódosításra került sor. Ahol a szerkezet léte igazolódott,
ott részletes dokumentálásra és falkutatásra került sor.
Az északnyugati szárnyban a
korábban már azonosított funkciójú konyhában – amely, mint kiderült, nem az
épület egyetlen eredeti konyhája és valószínűleg nem is a kolostor elsődleges
konyhája – a falfelületek kutatása során a szabadtűzhely füstfogó gerendáinak
helyét megtaláltuk, az utólagos boltozat miatt nem kutathattuk azonban a kürtő
maradványait. Ezek a kivitelezés során, a padlás szintsüllyesztése közben
kerültek elő, teljessé téve a konyha füstelvezetési rendszerének
rekontrukcióját.
Az emeletre vezető lépcső alatt a
később kialakított WC-k és válaszfalaik elbontása után azonosíthatók voltak az
eredeti árnyékszék kialakításának nyomai, a bejárat felől, a lépcsőpihenő
alatti térből való lehatárolást jelentő faszerkezetű válaszfal és az
ablakfülkében az eredeti árnyékszék ülőkéjének nyoma.
A kivitelezés során a
padlóbontások, a vakolat nélküli belső terek dokumentálása, a boltozati
feltöltések kitermelése és a padlások hozzáférhetővé válása jelentették a
legtöbb megfigyelési lehetőséget.
Az északnyugati szárny végén egy
korábbi építési periódust képviselő, önálló épület volt azonosítható. Az épület
feltehetően kétosztatú volt, padlószintje a későbbi konventépületénél fél
méterrel magasabban húzódott, belül vakolatból húzott párkányok felett
feltehetőleg síkfödémes volt. Az épületet később a konventépületbe foglalták,
válaszfalát elbontva benne alakították ki a folyosóból és teremből álló, az
udvari ajtó felirata szerint könyvtárnak és káptalanteremnek helyet adó két
helyiséget, melyeket boltozattal láttak el.
A káptalanterem udvari falhoz
közel, szimmetrikusan elhelyezkedő eredeti ajtónyílásai és a két hosszanti
falban kialakított két eredeti, később erősen átalakított fülkéi a
megfigyelések és a kivitelezés közbeni bontások nyomán azonosíthatók voltak.
 |
| Az egykori könyvtár-káptalanterem fülkezáradékának feltárása |
Az épület északkeleti sarkában a
sarokhelyiség alatt a kivitelezés nyomán egy lemélyített, téglapadlós térben
hosszúkás tüzelőberendezés került elő, melyet egy faszerkezetű vakpadló fedett
és a szomszédos helyiségből lemélyedő fűtőkamrából volt fűthető. A berendezést
másodlagosan alakították ki, minden valószínűség szerint a kolostor
feloszlatása után létrehozott posztógyár egy műhelyének működéséhez kapcsolható. A műhely
rendeltetését egyelőre nem sikerült meghatározni.
 |
| A sarokhelyiségben felfedezett műhely tüzelőberendezésének lemélyített fűtőkamrája |
A kolostor északkeleti szárnyban
elhelyezkedő főlépcsőjének jobb oldalán két fürdőszoba helyén a lépcső
elbontott szárnyának nyomai voltak megfigyelhetők, melyet az Esterházy-kastély
kialakításakor szüntethettek meg, hogy helyet adjon az új funkció által
igényelt fürdőszobáknak.
A délkeleti szárny földszintjén a
kastély tálalóként azonosított helyiségében díszítőfestés restaurálására kerül
sor. Ennek során az építéstörténetre vonatkozóan több megfigyelésre volt
lehetőség. A helyiség egyik, kémény felőli oldalán a kolostor periódusában egy
kb. 1 m-es keskeny teret válaszfal határolt le. A válaszfalban ajtó nyílott.
Legkésőbb a kastéllyá alakítás során a válaszfalat elbontották, ugyanakkor a
keskeny tér oldalfalán és a boltozatán cserélték a vakolatot. Feltehető, hogy
eredetileg egy tüzelőberendezéses konyhai funkciója volt a helyiségnek.
Az Esterházy-korszakban a rokokó
díszítőfestést követően egy faszerkezetű részleges magasságú elválasztó
szerkezetet – talán a tálaló berendezésének beépített elemét – helyeztek el a
helyiségben, ennek nyomait is rögzíthettük.
 |
| A rokokó kifestésű tálalóhelyiség a kutatások után |
A kastély periódusának
legdíszesebb, világi funkcióra kialakított tere a Vadászterem vagy szalon,
melyet 1900 körül faburkolattal és vadászjeleneteket ábrázoló rajzokkal
díszítettek. A parketta felbontása során kiderült, hogy a nagy méretű tér
helyén eredetileg három helyiség volt. A később tálaló felőli, északkeleti
kisebb térben keskeny alapozás húzódott keresztül. E helyiség felett a
padláson, az osztófal feletti kémény oldalán sikerült megtalálni egy elbontott
kéménykürtő helyét, mely a csatlakozó falcsorbázatokból nagy méretű konyhai
szabadkéményként rekonstruálható. Ennek alapján ide lokalizáható a kolostornak
a feloszlatás idején készült jegyzőkönyvben is szereplő konyhája, mely a kút és
a kolostori ebédlő közelségéből ítélve az elsődleges vagy fontosabb konyha
lehetett a már említett északnyugati konyha mellett. A szélső helyiségben
feltárt keskeny alapozás a tűzhely vagy a kürtő alátámasztását jelezheti.
A kolostor legdíszesebb,
szerencsésen épen fennmaradt tere a freskókkal és stukkókkal díszített refektórium.
A helyiségben a padló bontása során előkerült az eredeti kályha alapozása,
amely fontos adalékot jelent a helyiség eredeti kialakítására vonatkozóan.
Kiderült, hogy az alapozás jelentősen, mintegy 50 cm-re benyúlik a
Vadászterembe vezető, az Esterházyak által kialakított ajtó elé. Ennek alapján
itt nem lehetett ajtó, vagy csak egy jóval kisebb nyílás. A kályha helye
ugyanakkor jól láthatóan követte a terem festett és stukkós faldíszítésének a
terem tengelyétől eltérő szimmetriatengelyét.
 |
| Az Utolsó vacsora-freskó restaurálás alatt |
A kivitelezés során elvégzett
épületkutatás és festőrestaurátori feltárás több eddigi tudományos
feltételezést pontosított és új eredményeket is hozott a majki
foresteria-épülettel kapcsolatban. Ezek alapján egyrészt sor kerülhet az épület
18. századi, szerzetesi életet bemutató enteriőrjeinek történetileg hitelesebb
megjelenítésére, másrészt indokolt lehet a – nem kevésbé meghatározó –
Esterházy-kori vadászkastély hangsúlyosabb bemutatása is az előkerült 19.
századi díszítőfestések méltó foglalatában.
Rácz Miklós Sárossy Péter
Magyar Nemzeti Múzeum Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási
Nemzeti Örökségvédelmi Központ és Szolgáltatási Központ
